Túrós tészta helyett

gn_leadSokat élcelődünk itt Genovában a magyar és olasz túrók minőségén, de komolyan is gyakran polemizálunk a különbözőségükről.

Én mániásan próbálgatom a fellelhető túrókat, mert szeretném a Magyarországon megszokott túrós ételeimet készíteni. Az utolsó próbavásárlás alkalmával azonban új ételt ismertem meg: az olasz túrós gnocchit (megint elmondom, mert tapasztalataim szerint nem lehet elégszer ismételni: nyokkinak kell ejteni, és nem gnoccsinak vagy gnokkinak).

 

Hozzávalók két személyre, fő fogásnak:

Gnocchi (friss vagy fagyasztott) 50 dkg, tehéntúró 20 dkg, olívaolaj – tetszés szerint, parmezánsajt, reszelt – tetszés szerint, só, frissen őrölt fekete bors

A ligúriai tehén- és juhtúrók itt kis műanyag dobozban kaphatók, sokféle márka termékpalettáján szerepelnek. Finomak, krémesek, lazák, sokkal lédúsabbak (de nem „vizesek”!) a magyar túróknál, ízük is lágyabb selymesebb. Aztán kapható az üzletek sajtos pultjaiban kimért „friss túró”. A friss túrónak se márkája, se neve, ahány elárusító lánc, annyi féle és áru. Általában az eladó tudja, milyen jellegű az éppen kapható fajta: szárazabb, édeskésebb, érettebb. Ezek valóban finomak, de eltérő állaguk és aromájuk miatt ezekből sem lehet egy az egyben magyar túrós ételeket készíteni, hiszen teljesen másképp viselkednek a feldolgozáskor. A legutóbbi bevásárlásnál párom megelégelte túrós zsörtölődéseimet, és kijelentette, ő készít vacsorát a túróból. Sajnáltam, mert ránézésre a félzsíros tehéntúróra emlékeztető, ízre azonban sokkal tejszínesebb túrót megkóstolva nekem azonnal egy hétvégi túrótorta vagy túrós pite jutott eszembe.

gnEhelyett azonban tágra nyílt szemekkel és nagy kíváncsisággal figyeltem, vajon ő mit művel vele: a túrót a tésztás tál aljában terítette el. Rászedte az éppen kifőzött, forró gnocchit, ami ugye krumplis alapú tészta, olyasmi, mint a mi nudlink, csak ducibb szemekből. Meglocsolta olívaolajjal, bőségesen, majd jól összeforgatta. (Ha a feltétet – legalább egy részét – alulra tesszük, és a tésztát ráöntjük, sokkal könnyebb egyenletesen eloszlatni bármilyen adalékot.) Utána még parmezánsajttal is megszórta. Így lett kész percek alatt az ebéd, ami állítólag teljesen megszokott, hétköznapi módja a túró felhasználásának errefelé. (Jellemző a hétköznapi olasz konyhára, hogy semmit nem cifráznak túl, hagyják érvényesülni a hozzávalók egyszerű, természetes alapízeit. Ezért van az, hogy szinte minden pofonegyszerű olasz fogás képes frissítő újdonságként hatni a tányérunkon.)

Én ugyan nagy híve vagyok az ízek meghökkentő párosításának, édeskés túrót gnocchival, olívaolajjal és parmezánsajttal ennek ellenére még nem kóstoltam, így az első falatot lassan, figyelmesen forgattam a számban. Ismeretlen harmóniát éreztem, ami tetszett, ugyanakkor meg kellet állapítanom, hogy nem elég határozott, ezegyszer kicsit inkább jellegtelennek éreztem. Így megszórtam frissen őrölt fekete borssal, ahogyan – mint utólag megtudtam – Róma felé szokás. Ez igen, így kiváló volt, kipróbálható, új színfolt lehet a túrós étlapunkon! Sőt, feldobható egyéb fűszerekkel és miniparadicsom-karikákkal, de balzsamecetes ruccolát is ehetünk hozzá.

Vissza a bloghoz

Véleményét szívesen várjuk!