Tükörkapu

kod_leadNéha látni lehetett, mi zajlik a kapun túl. Hajnalra szétoszlott odaát egy nagy bánat. Vakító fehér ég, józan ragyogás töltötte be helyette a képmezőt.

Egy ligetben, fiatal nyárfák közt, faházak közt állt egy alak, könnyű fehér ruhában. Néha babrált a szél a hajával, az inge szárnyával. Ő volt az, aki megkönnyebbült, miatta gyűlt föl a derű a tükörkapu innenső oldalán is.
És csak annyi kellett ehhez, hogy meglegyen a földelés. Csak le kellett ereszteni egy kosárban néhány felhőnyi sóhajt, addig engedni lefelé, amíg szabályos kocka- és téglalap alakjuk nem lett. Amíg azt nem gondolhatta bárki, hogy a sóhajból lett mondatokat megfoghatja, és viheti, ahová neki tetszik.

Ezüstujj

Vissza a bloghoz

Véleményét szívesen várjuk!