Tükörkapu – Rend 3

rend_leadAmikor megtaláltam a tüzet a tó fenekén, megértettem azt, hogy elolthatnám, de nem szabad eloltanom, mert akkor elpusztítalak, és sohasem kapom meg, amire vágyom.

Eldöntöttem ezt, és akkor hosszú hónapok után megláttalak újra. Kockás ingben, farmerben voltál, derűsen álldogáltál egy rönkház amerikai konyhájában. Annyit mondtál csak: Látod, most megint léptél egyet felém.

Velem maradtál sokáig. Elüldögéltél egy nagy fotelben az ablaknál.
Most már tudom, hogy ki a prémkabátos férfi a havas erdei tájon.
Nála van a dühöm és a megvetésem magam iránt minden miatt, amibe nem fogtam bele, és amit nem engedtem meg magamnak, pedig vágytam rá, pedig hozzám tartozik. Nem te vagy az a férfi. De látsz engem az ő szemével. Te csak segítesz, hogy én is lássam magam. Te csak vezetsz felfelé egy spirálon. Csak várod, hogy akarjam végre a vágyaimat.

rendA tó fenekén, a tűznél megláttam azt, hogy mitől félsz. Te tudsz ártani másoknak, ha nem akarsz, akkor is, és látod rajtuk, hogy félnek tőled, és azt is, hogy egy nap majd rád támadnak, és rémületükben el akarnak pusztítani.
Én vagyok egyedül, akinek nem árthatsz, én vagyok, aki nem félek tőled. Elpusztíthatnálak, a hatalmamban áll, de nincs miért.
Más sem tud bennem kárt tenni, senki, most már tudom. Mások nem sebezhetetlenek, de én igen. És ha én védelek, és ha én sohasem támadok rád, akkor te is sebezhetetlen vagy. Nélkülem pedig a legsebezhetőbb. Megmondom, hogy miért nem mehetek el tőled: mert csak veled tudok alakot váltani. Felhő akarok lenni, jég, meg hó, meg pára, és könny és verejték, te tudod ezt, és nem hagysz magamra. Nélkülem vagy, de velem.
Ilyenek voltak a papnők is, mint én, akik a tüzet őrizték. Sebezhetetlenek, és tudták is magukról, hogy azok, de azt is, hogy a tűz nélkül semmik.

 

Ezüstujj
Vissza a bloghoz

Véleményét szívesen várjuk!