Tükörkapu – Apa-Fiú 3

erd_leadNincs még vége.
Egy árulkodó mondat a medencébe hullott romokról: ez voltam én egykor.

Igen, ez voltam, ez a férfi, aki az Atyának kijáró tekintélyt követelte magának. Ez voltam egy másik életben. És őt teremtettem magam mellé újra meg újra. Őt építettem meg, mint egy székesegyházat, és őt romboltam le, és építettem fel megint. Mert tőle reméltem, hogy befedi és bekeretezi az életemet. De ő a saját maga szobra maradt, és nem akarta, hogy bármi más felépüljön az ő szépséges torzóján kívül.
Nem elég megölni magamban. Nem elég lerombolni. Szétszórni mindenfelé, és addig öntözni, addig hordani rá a földet, amíg megered benne valami mag. Erdő kell, gyönyörűséges szőlők, gyümölcsösök, narancsligetek, citromerdők, mandulaerdők, gesztenyeerdők, banánültetvények, kávéültetvények, esőerdők, mind abból az eleven-halott lényből, aki életeken át nem tudta odaadni magát. Majd én jól szétszórom, majd én szétáradok, és elfolyok mindenfelé. Nem igaz, hogy ehhez erő kell és bátorság. Semmi se kell, csak figyelmesen olvasni a kicsit szájbarágós, de mulatságos képregényt.

 

Ezüstujj

Vissza a bloghoz

Véleményét szívesen várjuk!