Tök jó! Az ára is?!

spargatokNekem akkor jön el a tavasz, amikor meglátom a Lehel piac „savanyás” árusainak pultján az első adag hamvaszöld, gyalult tököt. Rengeteg kaporral (én a kapor-fanok bandáját erősítem), baracklekvárral, rántottával: mit mondjak? Csúcs! Az meg nem csúcs, hogy fél kiló tök + 5 csokor kapor árából kijött volna egy doboz olcsóbb kaviár is, kis üveg pezsgővel…

Szóval megláttam a Lehel piacon a Nagy Őt (nem azt, akire most tetszenek asszociálni), az én szerelmetes tökömet. Van egy szédületes receptem, amit sok éve véletlenül találtam egy elég ronda, viszont annál hasznosabb szakácskönyvben. Maria Hajková azt írja benne, hogy kell a tökfőzelékbe egy evőkanál baracklekvár. Az elmebajos ennivalók iránti különös vonzalmam azonnal ágaskodni kezdett, kipróbáltam. Jelentem: a tökfőzelékbe TÉNYLEG kell az a kanál baracklekvár. Hogy tudniillik, nem érződik benne ez a mennyiség, viszont szép, szálas marad a csuszpájzban (így hívta Nagyapám a főzelékeket) a tök. Nem lesz lottyos, ne fő szét, friss zsengesége teljes pompájában „harapható”.

gyalult_tok

Mindjárt elmondom az egész receptet, csak előbb kidühöngöm magam. Ahogy közelebb mentem a pulthoz, ahol ott figyelt nejlon zacsiban rajongásom fél kilónyi tárgya, annál inkább hittem, hogy rosszul látok. Megszámoltam a nullákat: kettő volt belőlük. Ez még oké, csak a nullák előtt nem egy, hanem két számjegy állt még: 16. Na, nem cifrázom, ezerhatszáz volt egy kiló, következésképpen fél kiló 800 forint. Mesés kapor bólogatott mellette egy csuporban, csokorja egy százas. Jó, nem mindenkinek megy el ilyet látva a józan esze, de az enyém igen. Öt csokor kell abba a „sok” tökbe! Mert én teszek egy kis tököt is a kaporba, bizony! Summa summárum, ezerháromszázért megvolt a zsákmány. De ez legalább primissima tök volt, még olyanabb kaporerdővel. Mert ugye kaviárból csak a dán műanyag gyöngyökre meg egy kis palack kommersz pezsgőre telt volna ennyiből. Ha meg már drága, legalább minőségi legyen, ezért döntöttem a tök mellett. Ahogy jaj, de viccesen mondani szoktam ilyenkor „Főúr, ma semmi se drága! Még egy üres tökfőzeléket!” – álmomban nem gondoltam, hogy egyszer ezen könnyezni fogok, de közel sem a röhögéstől… 

Na, lehiggadtam, köszi, hogy meghallgattak, úgyhogy íme, a recefice (ezt meg Hargitai Gyuri hívja így)!

TokfozelekTökfőzelék baracklekvárral

Hozzávalók (2 személyre, de én egyedül is beburkolom, dupla repetával…)

0,5 kg gyalult spárgatök

1 csapott evőkanál Himalája só

1 csapott evőkanál liszt

2 evőkanál szűretlen olívaolaj

1 vagy több csokor friss kapor

0,5 liter tej

1 jó evőkanál baracklekvár

1 nagy pohár 20%-os tejföl

5 dkg finomítatlan, mauritiusi nádcukor

2 evőkanál 10%-os ecet

A gyalult tököt tálba teszem, késsel összevágom (úgy könnyebb keverni, nem „csapkodnak” a tökszálak kifelé az edényből), a sóval meghintem, és jól összeforgatom. Közben lábasban, alacsony lángon az olajat megforrósítom, a lisztet beleszórom, és kevergetve zsemleszínű rántást készítek. Az apróra vágott kaprot beleszórom, jól megkeverem. Az alaposan kinyomkodott tököt is hozzáadom, 1 percig kevergetve pirítom, majd a hideg tejjel fölöntöm. Ha átforrósodott, a baracklekvárt is beledolgozom. Ha szükséges, még egy deci tejjel hígítom, és 3-4 percig főzöm. Olykor megkeverem, nehogy a tej odakapjon. A tejfölt beleborítom, ezt is jól elkeverem benne, majd jöhet a cukor és az ecet, de óvatosan! Addig ízesítgetem, amíg el nem éri azt a telt, édeskés-savanykás ízt, amiért bolondulok! Sózni általában nem szükséges, mert a besózott tökkel még akkor is elég só marad benne, ha jól kinyomkodtam. Gyorsan felütök 4 tojást, és szűretlen olíván lágy rántottát rittyentek hozzá feltétnek. Minden pénzt megér, hogy már a „szegények” eledelétől is milliomosnak érezhetem magam! Tök jó!

–       Lieberman –  

Véleményét szívesen várjuk!