Tágabb és szűkebb otthonunk

PecsMost itt az ideje, hogy bemutassuk, hol is él a mi „kis” családunk. A Mecsek déli lankái alatt elhelyezkedő, gyönyörű, mediterrán városban lakunk, a neve Pécs. Baranya megyében található, lent nagyon délen,  olyannyira, hogy ez az ország legdélibb megyéje. Mi vagyunk a Balkán Kapuja. Én és a gyerekek születésük óta (kivétel az ikrek, mert ők Budapesten látták meg a napvilágot), Imi a gimnázium befejezése óta él e tájon. Aki már járt  vagy élt itt, az tudja, hogy a Mecsek hegység nagy vízválasztó: nemcsak az időjárásra gondolok (itt akkor is meleg van, amikor az egész ország már téli kabátban gubbaszt), hanem a mentalitásra is.

Pécsen belül az Uránváros (bányászoknak épült városrész) és az Egyetemváros határán lakunk, az Endresz György utcában – ő volt az a pilóta, aki első magyarként, egy hosszra átrepülte az Atlanti–óceánt -, ezt a városrészt még Cseh Tamás is megénekelte: Cseh Tamás és a pécsi Uránváros 1959-1974

A társasház, amiben lakunk 5 percre van az orvositól (így sok nálunk a külföldi diák, úgy tudom a Pécsi Tudományegyetemen kb. 2000 húú) és kb. 5 perc a Mecsek áruház is, közel a családi ház is, amiben felnőttem. Mondhatni, „tüke pécsi” vagyok, ezt azokra mondják, akik helyi lakosok és van egy kis szőlejük vagy gyümölcsösük a hegyen. Ez rám igaz. Soha nem hagytam el ezt a várost, itt születtem, itt jártam ki az iskolákat,  itt élek. Sokat utaztam, rengetegszer jártam külföldön, de valahogy nehezen tudnám elképzelni, hogy máshol éljek, máshol neveljem fel a gyermekeimet. Annyira sajátos ez a világ,  a természeti,  a történelmi, az emberi oldala miatt is. Olyan, mint egy kis falu, szinte mindenki ismer mindenkit, vagy a rokonát, de amellett, mert egyetemváros, nagy a nyüzsi, pezsgés, a pörgés, fiatalos hely, gazdagon árnyalt történelmi múlttal. Ha nagyon mondanom kéne belföldön és külföldön helyet ahol élnék, az talán a Balaton-felvidék, vagy Provence környéke, vajon miért?!

Történelméből és földrajzi adottságából fakadóan Baranyát és ezen belül Pécset sokféle hatás érte, többféle nemzetiség, etnikum él itt békében: horvátok (sokácok), szerbek, cigányok, németek (svábok) stb., ez hatott természetesen a baranyai, pécsi konyhára is. Igazi olvasztótégely ez, a konyhánk is fúziós (na, hát ez igazán egy modern gasztro-gondolat… :-)  )

Ahogy a hely, úgy a benne élő polgárok is sokfélék vagyunk, sokféle gyökérrel rendelkezünk. Bennem is csörgedezik apai ágon székely vér, anyai ágon osztrák és horvát vér (a Radó vonal – valaha a Földközi-tengeren kalózok voltak, manapság jóféle pécsi borok kerülnek ki a kezeik közül), a nagylányaim szerb ősökkel is büszkélkedhetnek. Imiről ne is beszéljünk, ő majd magát beszéli elJ. A családfám felrajzolásakor lepődtem meg, milyen vegyes a múltunk, és ez hogyan is hat ránk. Ha már az ételek kapcsán írok blogot, megemlítem, hogy jól megfér egy plejskovice (szerb húspogácsa) egy jó pohár villányi vörös borral, de a keresztanyám (székely) ecetes zöldbablevese is előkerül az ebédlőasztalunkra némely napkor, vagy a medvehagyma, ami sajátosan mecseki gyógynövény. Izgatottan várom már, hogy ezekről a receptekről is mesélhessek.

Tudtátok, hogy itt nemcsak az ételek, hanem a borok is jók? És, hogy nem csak Villányban vannak jó borok, hanem Pécs is büszkélkedhet hivatalos borúttal? Sőt: van helyi különlegességünk is, a pécsi cirfandli? Na, ha másért (amit korábban írtam: táj, kultúra, gyógyfürdők, egyetemek stb.) nem jönnél „le”, akkor legalább a jó borok miatt látogass el hozzánk. Tutira nem csalódsz, Te is menten beleszeretsz e városba, úgy, mint én: menthetetlenül.

Ez lehetne egy PR szöveg is, de tényleg klassz itt élni. (Most elszaladok Rékáért a bölcsibe, a nagyinál hagytam Annát és Levendulát – lassan vége a szeparációs szorongásnak, így már mással is elvan nem csak velem, így gyorsabb. Milyen jó, hogy épp befejezhettem ezt a gondolatot.)

 

00levendula

– fotó: Mánfai György –

 

Levendula –Lak-osztály (Provence, levendulák, francia vidéki otthon, fenn a kilencediken, egy panellakásban) Panel másképp.

Panel 2 szobával, hivatalosan 47 négyzetméter. Nagymamámtól örököltük, gyerekkoromban nem szerettem idejönni, de ez valahogy átalakult, amikor az élet úgy hozta, hogy itt fogunk lakni. Azt hiszem, amit lehetett átalakítottunk, mások szerint otthont teremtettünk.

Lassacskán tényleg kicsi, de ahogy szokták mondani: „sok jó ember kis helyen is elfér” és ez egy nagyon igaz mondás. Három és fél éve lakunk benne, és a saját ízlésünkre alakítottuk minden centijét. Nagyon lepukkant volt, amikor átvettük a lakást, minden „eredeti” volt benne, ami persze ilyenkor nem jó hír. Legalább 40 éves linóleum padló minden szobában, 7 réteg különböző mintás falfesték, az enyvestől a piros pettyesig.

Alapvetéseink a felújításkor a következők voltak:

  1. kevés pénzből jöjjön ki az összes szoba: kaparással, gletteléssel, alapozással, festéssel, parkettázással, nyílászárók mázolásával, teljes fürdőszoba és WC-felújítással, új konyhával és a szobákba új bútorokkal,
  2. ne legyen panel fíling (pl. gerendát tettünk a nagyszobába és a fürdőszobába – beépített világítással, ez olyan rusztikus),
  3. recycling ötletek: ami jó és működik, azt megtartjuk (régi vaskád, mosogató), vagy újragondoljuk (konyhabútor dobozát újramázoltuk, de stílusos, új ajtókat és fogantyúkat kapott),
  4. ötvözhessük a régi bútorokat az új és praktikus bútorokkal, kiegészítőkkel,
  5. sok helytakarékos, összecsukható dolog legyen (sok újságot, blogot, és saját kútfőnket használtuk ennek érdekében), mert sokan vagyunk, és sok lehetőség rejtőzzék mindenben,
  6. amit lehet mi, vagy a barátaink csináljanak (parkettázás, fal kaparása, antik hatású téglafal felhúzása a konyhába), amit meg szakemberek, abba belesegítünk, hogy később akár mi magunk is megcsinálhassuk (ilyen volt pl. a csempézés, antikolás – ebben a Varázslat Lakberendezői segíttek; ők pécsi lakberendező lányok, ők festették, antikolták a dolgainkat)
  7. sokfunkciós legyen pl. a nagyszoba: egyszerre háló, gyerekszoba, nappali, tréningszoba stb.

A lakásfelújítás nagy része az ikerbabákkal való várandósságomra esett, de szerencsére be is fejeződött, mire megérkeztek. A konyhát csak fél évvel később tudtuk felújítani, barátok segítségével (jó hangulat kerekedett, amikor harmadszor szedték fel az ajándék faparkettát, amit ad hoc, egy tréning után hoztuk Veresegyházról J, mindig elcsúszott, hiszen sehol egy derékszög, hehe). Különben ezt a helyiséget, ami az egyik legfontosabb, mert minden nap főzünk, együtt lehetünk, alapvetően mi és a barátaink keze nyoma dicséri, egy kicsi asztalosmunkával kiegészítve.

Ja, ennek kialakításakor is gyermeket hordtam a szívem alatt (megjegyzem: a szülésfelkészítésekkor kiderül, hogy a párok nagy része a gyermekváráskor építkezik, újít fel, ez olyan fészekrakási ösztön lehet :-) ). A konyhának a helytakarékosság, egyediség, átláthatóság, stílusosság és recycling elvei határozták meg a kialakítását. Később a konyha bemutatásakor még írok bővebben erről.

Azon családok közé tartozunk, akiknek soha nem volt egyben pénze arra, hogy felújítsa egy szuszra a lakását. Ráadásul, benne laktunk a felújítási munkálatok alatt is. (Mindenki egy szobába, még a bútorok és a zacskók is :-) , képzelhetitek.)

Érdekes és izgalmas volt az otthonunkat együtt kialakítani.  Mindig volt valami, ami nem egyezett a tervvel, de bíztunk abban, hogy megoldjuk, s végül sikerült is, bár sokan kétkedtek, talán leginkább a szüleink.  De a káoszból kiemelkedő végeredmény meggyőzte őket, arról, hogy nem ment el végképp az eszünk.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Imi és én is családi házban nőttünk fel, ő Szántódon és Pécsett. Így valami olyat szerettünk volna, ami nem hasonlít a panelra, hogy amikor belépünk a folyosóról, egy másik, meghittebb, otthonos világba csöppenjünk. Nem tudom, sikerült-e, de aki volt nálunk, aszerint igen.  Mindig nagy a nyüzsi nálunk, nemcsak mert heten élünk itt, hanem mert mindig jönnek ide emberek. Barátok, gyerekeink barátai, nagyszülők, párok, kismamák, csoportok, akiknek felkészítőt tartunk, de volt már itt szappanfőző és aromaterápiás workshop is. (most szerdán is készítünk szappanokat, majd írok és fotózok erről is). Sok bulit, összejövetelt is szervezünk, volt, hogy 19-en voltunk egyszerre pl. szilveszteri buli alkalmával.

Multifunkcionális lakásunk van, fontos volt az ötletesség a helyiségek kialakításakor, hogy mindennek és mindenkinek legyen helye, még a legkisebbnek is: ő itt születhetett meg 8 hónapja.  Szóval sok minden köt ehhez a lakáshoz. Nagyon megszerettük kis mérete ellenére, de már kezdjük kinőni, a praktikus elrendezés és egymás maximális tolerálása ellenére is. Most várjuk a lehetőséget, hogy tovább léphessünk. Mindig is hiányzott a kert, de pont emiatt sokat voltunk a gyümölcsösünkben délutánonként. Nagy álmunk, hogy a Mecsekre költözhessünk. A telek már 32 éve a miénk, minden bio, van saját kutunk is. A kilátás a városra (a villányi hegyek is látszanak), a TV-toronyra igazán szép innen. A levegő tiszta, a talaj meg köves, aki pécsi, tudja ezt. Közel vagyunk az Éger-völgyhöz és az Éger-tetőhöz is, ez a város azon része, ami Orfű felé vezet. Tele van a telek gyümölccsel, sokat a szüleim ültettek, de van, ami már itt volt a régebben is. Később írok erről is részletesebben, mert a befőttjeim és kompótjaim alapanyagainak nagy része innen származik.

00cseresznye

Levendula születése után 1 héttel, épp a germersdorfi cseresznye érett, nyámi  :-)

 

De vissza a magyar valósághoz:, még itt élünk. Hogy el tudjátok képzelni, hogy is lehetséges ez, készítettem sok-sok képet.

Ahogy belépünk, rögtön a folyosón vagyunk, cipőtartó szekrénnyel (Lilinek, Katának, az ikreknek és nekem), beépített szekrénnyel (azok a ruhák szunnyadnak itt, amit már kinőttek a lányok, vagy aktuálisan nem használunk, ágyneműk, plusz törölközők stb. de Imi szerszámai is itt kaptak helyet), csináltatott fogas, nyitott cipőtartóval, itt vannak a férfiember cipői is. A WC-vel szemközti beugrót is kihasználjuk, itt is fogasok vannak, tele kabátokkal és egy kis asztal, ami ülőkének is megfelel, alá szintén tudunk pakolni.  Rengeteg a cipő és a kabát, pedig mindig csak az van elől, ami szezonális.

01 eloszoba 02eloszoba
Itt a mi kis üzenőfalunk, fontos, mert a nagylányok olyan dolgokat írnak ide, amit lehet, hogy elfelejtenék, pl. ilyen meg olyan füzetet vegyek holnapra, vagy egyszerűen egy kedves rajzzal üzennek nekem, hogy jó reggelt!
03eloszoba 04 eloszoba
Olasz csempe, ahogy belépünk, Imi választotta, mindenki megcsodálja. Vannak készen vett tárgyak, (lásd Ikeás cipőtartó szekrény) és egyedi megoldások is. A régi és új dolgok kombinációt is megtalálod nálunk. Egyedileg pácolt, antikolt felület. A téli időszakban, roskadásig van gyerekkabátokkal. De már nem sokáig, mert beköszöntött a TAVASZ ☺.
05eloszoba 06eloszoba
Bár már tavasz, vagy nyár lenne, akkor ilyen átlátható lenne minden…. Persze a kis kütyüknek is akad hely, aprópénz, emlékek, irattartó, egy kis kő innen, egy amonnan stb. Ez olyan nőcis ugye? Jah, és levendula.

Különben mindig itt súrlódunk a legtöbbet, ezen az L-alakú folyósón, néha mindenki egyszerre akar menni, jönni, pakolni, mászni, futni.

Innen nyílik a WC, legkisebb helységünk, s egyben a legcsendesebb szobánk is ez a 1,5 négyzetméter. Egy kis oázis. Itt lehet olvasni, elmélkedni, s még énekelni is. Mostanában, amióta az ikerlányok, Anna és Réka elérik a kilincset, azóta azért nem a nyugalom szigete többé. És már ők is használják, szobatiszták már, ahogy mondani szokás, bili, WC-szűkítő minden van. De a pláne, hogy szeretnek már a nagy WC-n is ülni, és kiküldenek minket, „anya, menjél, menjél” heves mutogatással kísérve, s ha meg van a produktum, diadalittasan kurjongatva lehúzzák a LIV típusú wc tartályt. Szóval, lássuk is ezt a kis helységet:

07WC 08WC
Látjátok nem egy szokványos panel WC, helyette csempe és fafelületek ötvözete. Gipszkartonba beágyazott WC- tartály, a vízórák elrejtve a lécek mögé, bár nem látszik, de van egy különálló része, amit ha kicsavarozunk, akkor előtűnhetnek a csövek és a vízórák. Ezt még én is meg tudom csinálni leolvasásokkor. Ott figyel az Otthon magazin is ☺, ugye milyen sok a fafelület?
09csap
Vizesblokk a WC-ben, ez elengedhetetlen. Bár ennek van története, hogy, hogy rontotta el az első vízvezeték szerelőnk, és hogy oldotta meg a bakit az asztalosunk☺ Nemsokára ezt is elmesélem☺

Most ennyi lett a bejegyzés, leteszem a lantot. Mert akkor írtam ezt, amikor a három kiscsaj édesdeden aludt. Mert kérdezhetitek „hogy tud még blogot is írni, ennyi gyerek mellett”?! Hát így, megszakításokkal. És a főnökömnek üzenem, aki felkért erre a blogra, hogy nem is olyan könnyű a dolgom, nem megy ez megrendelésre, akkor írok, ha van időm, vagyis ha hagynak időt a csemeték nekem és nagyjából mindent megcsináltam, mint Hamupipőke, aki bálba menne….

Szóval mára ennyi, vicces, hogy pont a toalettnél horgonyoztunk le, de ennél már csak érdekesebb lehet a következő bejegyzés. Jó éjt mindenkinek!

Ii: Hát, ahogy nézem, ma nőuralom volt, mert nem sikerült Iminek ide jönni, de az esélyegyenlőség elve alapján, holnap majd Ő kezd!

Véleményét szívesen várjuk!