Szerencse-lencsék

len_leadMagyar szokás szerint a lencsét január elsején fogyasztjuk, és szerencsét várunk tőle az új évre.

Eddig soha nem figyeltem a lencsére Olaszországban, így  most felkaptam a fejemet, mikor szilveszter közeledtével egyre többször hallottam ezt a szót. Végül az óév utolsó és az új év első napján is lencsét ettünk, olasz és magyar módon egyaránt, így remélhetőleg nagyon szerencsések és pénzesek leszünk!

Benyomásom szerint az olasz (precízebben észak-olasz, ligúriai és toszkán) ünnepi, alkalmi étkezési szokások lezserebbek, mint ahogyan azt én Magyarországon megszoktam. A híres panettonét például nem kizárólag karácsonykor fogyasztják. Ez a kuglófféle finomság már december elejétől (december 8., a Szeplőtelen fogantatás ünnepe) nem csak hogy kapható az üzletekben, de veszik is, torkosan fogyasztják is, januárban is, míg csak tart az ünnepi falánkság. A karácsonyi ételsorokat illetően sem a genovai ismerősöknél sem a toszkán rokonságnál nem tudtam felfedezni tradicionális összeállítást, a tortellini (hússal töltött, hajtogatott tészta) húslevesben (hogy milyen húsfajtából, a gyakorlatban nincs kőbe vésve) az egyetlen szigorúan ünnepi étel, amely minden asztalon megtalálható. A lencse előfordul már az ünnepi időszak kezdetén, de az év utolsó napján illik igazán enni, mivel gazdagságot jövendöl. Tipikus vacsora a cotechino (ejtsd: kotekíno) nevű hurkafélével.

len2Otthon kompromisszumot kötöttünk: először is elkészítettem a hagyományos magyar lencselevesemet. A lencsét áztatás után, egy füstölt csülök főzőlevében, apróra vágott hagymával, babérlevéllel puhára főztem, majd barna, cukros, paprikás rántással fejeztem be, végül mustárral, citromlével ízesítettem. Majdnem pórul jártam: a lencsék itt sokkal zsengébbek, elég nekik pár óra áztatás, míg én régi berögződésből egy egész éjszakára áztattam be. le is kellett kapnom a tűzről 10 percnyi főzés után, nehogy szétfőjön.

A párolt lencsét párom készítette, olasz módra: a lencsét egy kevés turmixolt hagymával és két szál halványító zellerrel összekeverve olívaolajon pirította pár percig, majd sózta, borsozta, és felöntötte a cotechino főzőlevével. Az elfőtt levet párszor pótolta, s a lencsét kb. 10 perc alatt készre párolta.  Következett a cotechino. Régiónként más-más fűszerezéssel készítik ezt a bélbe töltött, sertéshúsból készült hurka-szerűséget. A hentespultokban frissen kapható, házi jellegű termékek nem azonosíthatóak be pontosan, csak a hentes szavában bízhatunk, a terméknek címkéje nincs. A félkész és fagyasztott cotechinók ízesítése biztosan tudható, de mivel mi nem kedveljük a dobozos ételt, frisset vásároltunk. Egy órán át főztük megszurkálva, lassú tűzön, fokhagymás, sós babérleveles vízben. Felkarikázva tálaltuk a párolt lencse mellé. Szép volt s különleges, de émelygősen fűszeres; nem tudtam eldönteni, hogy a szerecsendió, a szegfűszeg, vagy a majoránna (esetleg mindhárom) borult-e bele véletlenül a töltésnél. Titokban a finom, magyar házi hurkára gondolva az én ünnepi kedvencem a füstölt csülkös lencseleves maradt. A párolt lencsét ezzel szemben fincsinek találtam, ki lehet próbálni, a hozzávalók mennyiségét szemre és ízlés szerint könnyű eldönteni. Sok szerencsét hozzá az újévben!

Vissza a bloghoz

Véleményét szívesen várjuk!