Szerelmem, Ausztria

fh_leadMahlzeit, Österreich… minő jóság a gondviseléstől, hogy megint juttatott néhány napot, hogy élvezzem a hegyek barátságos vendégszeretetét!

Több mint két méter hó, napsütés, szívélyes vendéglátás, aztán hóvihar és a fenyvesek nyugalma. És minden nap a helyi konyhák ízei.

Az való igaz, hogy nyugati szomszédaink ízei nem vetekedhetnek a hazai zamatokkal, de egy hét alatt képet kaphatunk az osztrák falusi gasztronómia egyszerű és roppant találékony ételeiből. A sípályák „hüttéző” ördögei körében oly népszerű Germknödel például egy igazán embert próbáló eledel. Fordíthatnánk élesztős gombócnak, ám a neve így mit sem mond. (Az osztrák konyhai titkokhoz nem elég németül tudni, ahhoz némi “osztrák nyelv” tudása is szükséges. Főleg a hegyek közt.)

fhAmi németül Hefe, az itt Germ. De nem az egyetlen ilyen kis csavar: Aprikose=Marille, Grieben=Grammeln, Blutwurst=Blunzen, Quark=Topfen, Meerretich=Kren, Mais=Kukurucz… és még sorolhatnánk.) A nyelvtani titkokat fejtegetni nem olyan izgalmas, mint a Germknödelt kóstolni: a puha kelt tészta középen hagyományosan szilvalekvárt rejt, és felhevített vajjal locsolják meg, mielőtt a cukros mák rákerülne. De kérhetjük vaníliamártással is… ( És aki nem akar hazaérkezvén a elkészítésével bíbelődni, de áhítozik egy kis hütte-feelingre, az megveheti az egyik szupermarket-hálózat mélyhűtő pultjából is.)
A gombóc-országban isteni zsemlegombócokba lehet akadni: azt hiszem, ezek is az egyszerű emberek nagyszerű leleményei: hogyan kelhet új életre a szikkadt kenyér. A tiroli szalonnás gombóc párolt savanyú káposztával egyszerűen mennyei! Magyar szemnek a káposzta ugyan fakónak tűnik és elbírna egy kis tejfölt is, de a hegyek között  ez így való. Azt mondják, aki férfi, az legalább kettőt nyom be ebből a gombócból, de az igazán vagány az hármat is… hozzá vagy két korsó sört… Azért e kétféle gombócot nem javaslom egy étkezésre.
Bár, ha lehet utána valahol kényelmesen elheverni, ellenkező esetben a gyanútlan gombócevő úgy gurul majd le a hegyről, mint egy jókedvű hógolyó.

 

Halmos Monika
www.rozsakunyho.hu

Vissza a bloghoz

Véleményét szívesen várjuk!