Szenzoros élmény- és társkeresés

kezekCsendben, olvadó hólétől dermedt lábakon lopakodik felénk a Tavasz. És minden, ami ezzel jár. Tavaszi fáradtság, mérgelődés, vagy épp méregtelenítés; átmeneti kabát, és tartósnak szánt társ keresése. „Tavaszi szél viízeet áraszt, Minden madár tá-ársat vá-álaszt…”

 Kis cikkemben azoknak kívánok segíteni, akik épp a „hát én immár kit vááálasszak..?” – ban vannak.

 

A tartós párkapcsolat három lábon áll: a hasonló értékrend (azaz a perspektívák egyezése, hosszú táv), a hasonló életstílus (ami a hétköznapi boldogság alapja, rövidtáv) és a hasonló lelki érettség – avagy az egymást kiegészítő patológiák támogatják a stabilitást.  Most elárulok egy olyan, már az első randin alkalmazható pszicho-trükköt, amivel jól bemérhető, milyen temperamentumú a célkeresztben álló, Lehetséges Nagy Ő.

forgalomElőször egy kis elméleti felkészítés: ismerkedjünk a „szenzoros élménykeresés” fogalmával! Ez egy olyan, Marvin Zuckermann által mérhetővé tett, több faktoros, állandó személyiségvonás, ami a ránk jellemző kockázat-, inger- és élményéhséget mutatja meg. E dimenzió egyik végén azok állnak, akik jobban szeretik, ha mindig a megszokott környezetükben lehetnek, nem érik őket váratlan események, míg a másik végén a szenzoros élménykeresők, akik állandóan változatos és izgató, „felpörgető” élményeket keresnek. Az előbbiek nyugodtan és szabályosan vezetnek, míg ez utóbbiak gyorshajtanak és szabályt szegnek. Az előbbieket megnyugtatja a megszokás, míg az utóbbiakat untatja. „A szenzoros élménykeresők általában hedonisták, akik örömet keresnek. Gyógyíthatatlan optimizmusuk hiteti el velük, hogy a kockázatos aktivitás több örömöt, mint fájdalmat fog hozni.(…) A jutalom jelzéseire érzékenyek és a büntetés jelzéseit nem veszik komolyan.” (Marvin Zuckerman) A szenzoros élménykeresőkre jellemző, hogy jól működnek túlingerléses helyzetben, kevésbé megterhelő helyzetekben kevésbé. Ezzel ellentétben az alacsony élménykeresők jól működnek a stabil élethelyzetekben, de az extrém szituációkban blokkolnak. Ha tehetik, elkerülik ezeket, míg az előzőek direkt keresik, s ha nem találják, generálják a feszültségkeltő helyzeteket.

Az élménykeresés az élet minden területén hasonló mértékben jellemző valakire. A zenében, a sportban, az autóvezetésben, a szexben, de még az ételválasztásban is jellemző, hogy aki élménykereső, az izgalmakat akar, míg az elkerülő biztonságot keres.

Felsorolásunk legutolsó elemére térek, és megosztom a Kedves Olvasóval a Praktikát: egy éttermi rendelésből már kiszűrhető, hogy ki mennyire élménykereső! Ha ezt megjegyezzük, könnyűszerrel kiválaszthatjuk a szánk ízének megfelelő partnert.

etterem

Nézzük csak, mit szeret egy élménykereső? Mindent, ami erős inger, és ami szokatlan. Ha vacsorázni hívjuk, szívesen próbál ki új helyeket, izgalmasan dizájnolt éttermeket, egzotikus, vagy épp ultramodern konyha-költeményeket. Egy hagyományos étteremben olyan fogást választ, amit még nem evett. Valami fűszereset, csípőset, ropogósat. Inni pedig valami frappáns elnevezésű, látványos koktélt választ.

Ezzel szemben egy elkerülő típus a megszokott ízeket szereti. Ha véletlenül betévedne egy thai étterembe, ott is rántott húst rendelne. Neki biztos, hogy van törzshelye. Ha idősebb, csak intenie kell a pincérnek, és az már hozza is neki ”a szokásosat”. Ami vélhetőleg egy hagyományos módon elkészített, nem túl fűszeres, puhára párolt húsféle. Pürével. De legszívesebben otthon eszik. Márkahű. Nem kísérletezik. Soha nem inna fantázianévvel bíró, ismeretlen összetevőkből álló italokat. És egyáltalán: alkoholt sem, mert autóval jött. Ez utóbbi típus kevésbé szenvedélyes, ám kiszámítható. Az előbbiek szemével nézve viszont dögunalmas. Ha mi ide tartozunk, akkor viszont őket látjuk ön- és közveszélyes őrültnek.

Remélem, rövid írásom alapján már el tudják dönteni, hogy Önök melyik típushoz állnak közelebb. És ha randi előtt állnak, csak bízzák az étteremválasztást a kedvesükre – és figyeljenek… 

Véleményét szívesen várjuk!