Szállodai reggelik széltében hosszában

szall_leadHárom éve járom a hazai három-négy-öt csillagos szállodákat. Magyar szállodákban ébredek, magyar szállodai reggeliket falatozok változó étvággyal.

Három évvel ezelőtt még az állományjavítózott, adalékolt kenyerek-kiflik-zsemlék adták az egyik negatív fő témát, de az utóbbi egy évben mindenhol találtam legalább egy fajta jóízű, jó állagú kenyeret, de sok helyen magvas vagy teljes kiőrlésű zsemléket, házi kalácsokat, vajas kifliket is.

Több szálloda is megragadta az alkalmat, hogy egy-egy helyi pékség, rétes bolt kínálatát megismertesse a szállodavendégekkel. (Volt, ahol ebből végül az lett, hogy a rétes bolt előtt megállt a turisztikai újságírókat szállító busz, és alaposan bevásároltunk.) De olyan vendéglátóhely is akad, ahol reggel négytől a szállodában süti pék a reggeli süteményeket.

A szállodai automatás kávéról azért nem írok már, mert leszoktam a reggeli kávézásról, és sajnos nem azért, mert jobb fekete leveseket ihatunk a szállodai svédasztalról, mint korábban. Sőt, amikor kedvenc itthoni zöldségesem beállított a boltjába egy kávéautomatát, az is kiderült számomra, hogy nem a masina készít mosogatólészerű kávét, hanem az, aki adagolja a belevalót. A zöldséges ásványvízzel önti fel, és a kávét sem spórolja ki. Ha barista versenyen nem is indulhatna vele, de nem ihatatlanul híg, nem rosszízű, és nem büdös.

Aztán jöttek a lekvárok, hogy lehetnének a reggelihez házi lekvárok, és amikor már elkényeztettek minket a házi lekvárokkal Balatonfenyvesen, Mórahalmon és még sokfelé, visszahuppantunk más szállodákban a régi kerékvágásba, az adalékolt narancslekvárok, a tömbszerű baracklekvárok világába.

4579997_sVártunk már finom házi kolbászokat, kenőmájasokat, mangalicaszalonnákat a reggeli asztalra, meg is kaptuk Hévízen az Aphroditében és Garabonciás kalandparkban, de aztán a gépsonkát meg a bolti szalámi eszegettük újabb helyeken. Libamájat, kacsamájat, friss halsalátát, friss, helyben szedett színes koktélparadicsomokat nem is álmodtunk, de azt is megkaptuk, ahogy mesés házi sajtokat, házi túrókat is. Grillezett padlizsánt, házilag aszaltparadicsomot, friss grillezett gombát, amely a szemünk láttára készült, és apró bajor kolbászkákat német mustárokkal, és még kacsakolbászt is. És friss croissant-t és más francia süteményeket.

Az évek alatt mindenkinek, aki járja a szállodákat, kialakult egy standard reggelije, amit akkor fogyaszt, ha „nincs semmi” kedvére való a fölszoknyázott asztalokon.

Egyre ritkább az ilyen eset, de teljesen kiszámíthatatlan, hogy hol ér minket utol. Az én alapreggelim: tea, mézes vajas kenyér, sajt, gyümölcs, iható gyümölcslé.

De már volt olyan, hogy ez sem volt teljesíthető: normális fekete vagy vörös tea nem volt kitéve, csak egy „citromos ízű” tea. Nem volt vaj, csak margarin. A méz egy hamisításon lebukott cégtől származott. A gyümölcslék egytől-egyig a 12%-os gyümölcstartalmú lé-kategóriát reprezentálták. Ami az egészben a legmegrázóbb volt, hogy előtte este nagyon hosszan hallgattuk, hogy mennyire jelentős a környék gasztronómiai szempontból.

Én azon soha nem sértődöm meg, ha nincs ezerféle reggeli kitéve. Nekem télen nem kell paradicsom, sem eper, sem málna, sem őszibarack. Ha nincs juhtej, nem kell friss juhsajt sem.

De igaz, rántottát, tejbegrízt, bundás kenyeret, lecsót sem szeretek szállodában enni. Mert ezeket otthon is könnyű elkészíteni. Viszont nagyon boldoggá tesz, ha akad néhány finomság, ami megbízható helyi termék, és megismerhetem belőle a helyi ízeket abban az értelemben is, hogy mi terem arrafelé, milyen állatokat tartanak, és milyen ízeket kedvelnek, milyen tradíciókat őriznek az ott lakók. Mit esznek abban az évszakban. Vagy, hogy éppen milyen szezonális meglepetést eszelt ki nekünk a szakács.

Ezüstujj

Vissza a bloghoz

Véleményét szívesen várjuk!