Szakácsnők bálja és a burgonya puffancs története

Kocherl-ball-005_indexJúlius 20.-a, vasárnap ezúttal nem a megszokott módon kezdődött. Először is mert a mobilom fél négykor ébresztett. -Ja persze ma lesz a szakácsnők és cselédek bálja az Angol kertben-ujjongtam magamban, amikor magamhoz tértem. Szegény férjem épp a másik oldalára fordult, de nem kegyelmeztem neki. Először morgott egy kicsit, hogy minek ilyen korán kelni úgysem lesz még az Angol kertben senki, mert nem hallott még olyan bálról, ami hajnali 4-kor kezdődött volna, meg biztos mi leszünk az elsők és majd csak ott gornyadozunk a sötétben. Hát óriási nagyot tévedett, mert amikor négyre a Kínai Toronyhoz értünk már minden hely foglalt volt. Hajnali 4-kor! Dühöngtem is egy kicsit, mert nemcsak a napfelkeltét késtük le, de már ülőhelyet sem találtunk a sörkertben. Hamarosan viszont a kávé meg a friss ropogós perec, nem beszélve a vidám talpalávalóról kárpótolt mindezekért.

A bál története

Szakácsnők vagy Dotschen (burgonyafánk) bálra 1889 óta minden év július harmadik hetében kerül sor Münchenben. Az eredetéről annyit olvastam, hogy az alacsony néposztályok találták ki ezt a kicsit október feszthez hasonló nyárközepi táncmulatságot, s a régi időkben még munka előtt a hajnali zenés bálon élték ki magukat.

A kezdetekben a tivornyázás hajnali 3-tól reggel 8-ig tartott és egészen 1904-ig minden évben egyre nagyobb sikerrel zajlott, mert afféle titkos találkahelye lett a katonáknak és szobalányoknak, egészen addig, amíg egy szentfazék polgármester meg nem neszelte a dolgot és erkölcstelen viselkedés miatt be nem tíltatta.

Csak 1989-ben, az Angol kert 200.-dik évfordulója alkalmából élesztették újra a Szakácsnők bál hagyományát, s azóta, napjaink partizós világában népszerűbb, mint valaha. A többség persze nem a tánc kedvéért kel fel hajnalok-hajnalán, hanem hogy kint a szabadban gyertyafény mellett reggelizhessen és élvezhesse a dédszülők nosztalgikus táncait, a polkát, walcert, keringőt. Nagy örömömre a dirndlik és lederhosenek mellett sokan öltöttek magukra igazi, 19. századi szobalány, virágárus, inas és komornyik jelmezt.

A legfrenetikusabb élmény számomra a helyi jig, a Münchener Francaise volt, amire 10.000 ember egyszerre táncolt. Mondanom sem kell, hogy rekord mennyiségű perec, fehér kolbász és sör fogyott. Az egészet, ahogy volt egy felvillanyozó eseményként éltem meg, főként azért, mert ezt a ritka és különleges atmoszférájú történelmi táncmulatságot a müncheniek szándékosan nem propagálják, hogy lehetőleg turistamentes maradjon. És ahogy a fodrásznőm, Heide mondta volt, pontosan 10 órakor “vége lett a zenének, s hazamentek a cselédek”.

burgonya_puffancs

A “Dotschen”  a Németke receptje

Több ember kezében láttam ezt a burgonya puffancshoz hasonló ételt, amit almaszósszal fogyasztottak. A büféstől elkértem a receptjét, íme:

Hozzávalók:

  • 500 gr burgonya
  • 2 db tojás
  • hagyma (elhagyható)
  • 2 ek liszt
  • bors
  • zsír vagy olaj a sütéshez

Hámozzuk meg a héjában főtt burgonyát és préseljük át egy krumplinyomón. Adjuk hozzá a tojásokat meg a sót, borsot. A 2 evőkanál liszttel dolgozzuk jól össze és csináljunk kis labdácskákat belőle. Egy serpenyőben forrósítunk fel olajat vagy disznózsírt és a németkéket lelapítva mindkét oldalukon süssük aranybarnára. A régi időkben almapürével

Véleményét szívesen várjuk!