Stáb a katlanban

cv_leadForgat, főz, fotóz és finomakat firkálgat egész évben a Konyha.tv stábja, ám nagy ritkán mi is leülünk az asztal mellé, élvezni, amit mások főznek nekünk – bár a fotózás ilyenkor sem marad el, s aztán még meg is írjuk…

A Konyha.tv-t aranyvasárnap ezúttal Katlantóni Malomhoz címzett helyén érte. Jómagam sokszor mentem el a méltatlanul mellőzött és gazdátlanul ásítozó egykori malomépület mellett, mindannyiszor gondolva: milyen jó kis étterem lehetne benne. Nos, Katlantóni ezt valóra váltotta!

Aki az abroszos rántott sertészelet-petr.burg.-sav.hagyományokon szocializálódott, annak némiképp csalódást fog okozni Katlantóni, lévén se abrosz, se szokásos étlap. Ennek ellenpontjaként apró kis attrakciókra lehetünk figyelmesek, mint a fejjel lefelé csüngő virágok, a gyertyatartóként funkcionáló, antik csipkébe bugyolált befőttes üvegek,  az izgalmas minimalista fényforrások, gyerekeknek csábító játszósarok. Békebeli otthonosság, letisztult báj az enteriőrben.

No, de étterembe nem azért megyünk, hogy tátsuk a szánkat, inkább az asztali örömökért, amelyeknek Katlantóninál kellemes barackpálinkával ágyaztunk meg. Aki meg – mint jómagam – az autózás esti örömeit is élvezni szerette volna, házi málnaszörppel koccinthatott.

cvA leves tálakban érkezett: korhelyleves borjúhússal, házi tejföllel habarva, és gyönge galambleves, bumfordi májgombócokkal. Az előbbi házias ízével, míg ez utóbbi különlegességével gyönyörködtetett- az étlapon oly ritka galambleves a régi magyar konyha kedves és megszokott eledeleihez tartozott, s engem még szép lányregény-béli emlékek is fűznek hozzá – de erről majd máskor.

Az étlapról való válogatás nehézségeinek elejét vettük azzal, hogy tekintélyes tálakat készítettek nekünk Katlantóni szakácsai, s így nem kellett azon tipródnunk, melyik fogáson keresztül ismerkedjünk a vendéglővel. Libamell aszalt szilvás párolt lilakáposztával – mennyei.  Disznótoros másképpen: a sült kolbász mellé a véreshurka bél helyett rétestésztában érkezett, kemencében sült velő, mellé formázott, stircelt burgonya.  Bőrös süldő malackaraj, a ház specialitása – nálam az a malac vitte a pálmát. Kemencében sült friss, meleg kenyér, kemencében sült zöldség (nálam meg ezzel fogott mellé Katlantóni, mert a télidőt idéző tálon idegenül tűnt, a zöldekkel a szezonalitás egy icipicit sántított.)

Az otthonosságot a ház kiváló borai erősítették – legalábbis nekem, pedig csak illatolni volt lehetőségem a Malatinszky-féle borokat, – mert aki a baranyai dombok közt nő fel, annak Villány borai mindig menedéket nyújtanak.  Ahhoz vissza kell ide térni, megkóstolni, milyen a villányi nedű veresegyházi levegővel körítve.

No és a desszert. Van úgy, hogy a leves jó, a főétel pompás, a desszert csapnivaló. Van, hogy a leves meg a desszert fenséges, de a fő fogás a „még elmegy” kategóriába tartozik. Nos, itt a desszert, ami megint egy „másképp” –étel, az is tökéletesnek tetszett, akárcsak az eddig elfogyasztottak. A tejben főtt, majd a péppé gyúrt gesztenyét tejszínnel habosították és három gömböcske várta a tányéron, hogy befalják. Acsokoládé és a pirított mandula tette pazarrá: maga a gesztenye is elég lett volna vacsorára. Az csupán mellékzönge, hogy a látványos tányérdesszertek mellé feltalálhatnák már azt az eszközt, amellyel a csokiöntetből a tányérra rajzolt mintákat meg lehet enni, mert villával elég nehézkes kisimogatni, ujjunkkal kinyalogatni nem illő, otthagyni meg kár.

A végére hagyom, hogy Virágevőként szent kötelességem virágok után kutatni mindenhol: nos, télidőn Katlantóninál legfeljebb, ha jégvirágokba botolhattunk volna, de talán ez éppen az étlap, amelynek van létjogosultsága tavaszodván „virágba borulni”, vagyis felvenni a palettára az idénynek megfelelő, kis hazánkban is szokott virágos ételeket. Boldog, ízekben gazdag új esztendőt, Katlantóni! Visszajövünk!

Halmos Monika
www.rozsakunyho.hu

Vissza a bloghoz

Véleményét szívesen várjuk!