Pécsi éjszakák

pe_leadA mediterrán életérzés dél-magyarországi fővárosába, Pécsre kalauzolom ismét a Nagyérdeműt. Öregdiákként ismerem a várost, mint a tenyeremet. Most a Kedves Olvasót is elvezetem ide, és igyekszem átadni kis cikkemben a szórakozóhely ajánláson túl valamit abból a lazaságból is, amit itt egyetemista koromban megélhettem.

Helyismeretem, mint minden igazi dzsentri-életérzésű értelmiséginek, különösen kiterjedt alaposságú a különböző mulatóhelyek ismerete terén. Kezdetnek jelesre teljesítettem a seniorok által vezetett 0.0 – kódjelű Kocsmakultúra–kurzust. Tájékozódni pedig a krimók és szórakozóhelyek mentális térképe alapján tanultam meg e kedélyes városban. A fenti előzmények ellenére sikeresen lediplomáztam, és elkezdtem felépíteni komoly felnőtt-életem anyagi alapjait, amiben az „alapozás”–kifejezés már egészen más értelmet kap. Száraz hétköznapjaim oázisa egy-egy hosszú hétvégi pécsi látogatás. Öt komoly karrierépítős-gyerekszülős év kihagyása után az idén tavasszal végre újra meglátogathattam szeretett városomat.

peAz elmúlt évek rajtam és a városon is sokat formáltak. A főtér új burkolatot és arculatot kapott, és felépült a Zsolnai Kulturális Negyed – mindkettő elegánsnak szánt, nagy, lecsupaszított, geometrikus térelemekkel ékeskedik. Az általam „neo-szocreál”–nak keresztelt stílus emblematikus eleme a városi száj által csak „Garázs”–ként emlegetett Ókeresztény Mauzóleum bejárata. A székesegyház előtti romantikus vadgesztenyés sétányon váratlanul felbukkanva lélegzetelállító látványt nyújt. Más kérdés, hogy miután újra levegőt kapunk, köpünk, nyelünk, vagy káromkodunk. Én inkább továbblépek, az egykori Bermuda Háromszög felé. A Dante- Kioszk – Papucs Borozó garantáltan, olykor végleg elnyelte az itt áthaladó egyetemistát. A legelső helyén ma már csak hűvös kiállítóterem áll, Csontváry képei nem szívnak több füstöt, borgőzt. A Kioszk terasza megszépült; leanderek mellett csocsózva nézheted innen a sétatér felhozatalát. Vagy turistaszemmel: a szép sétateret. A Papucsban megállt az idő. Villányból hozatott (olcsó) borok, lilahagymás zsíros deszka, salétromvirágos, hűs, középkori pincefal és súlyos fabútorok. A kiülősben pedig hajnalig ellevő, borukkal fűbe leheveredő, nagy csoportokban beszélgető, olykor örömzenélő fiatalok.

pe2A Pacskertől tovább andalogva eljutunk a már említett Széchenyi térre, ahol a Dzsámi áll. A szépen kitágult tér sajnos nagyon kopár a régi növények nélkül. Jó viszont, hogy kitiltották az autókat. Innen két nagy sétálóutca nyílik, a Király- és a Ferencesek. Az utóbbit kedvenc antikváriusom, Bagoly miatt említeném meg, aki annak idején sokat tett az ifjúság kortárs (ellen)kultúrához való hozzászoktatásáért. Ha valami különleges lemezre, vagy szerzői műre vágynánk, keressük őt a Ferencesek végén álló boltjában. Jobban ismeri a londoni undergroundot, mint én a pesti metrót. Ha viszont jó éttermet, vagy táncparkettet keresünk, inkább az ellenkező irányba, a Király utcába forduljunk. Éttermet nem ajánlok, mert végig tele jobbnál-jobb helyekkel ez az utca; válasszunk ízlésünknek és pénztárcánknak tetszőt. Széles a választék. Szórakozóhelyet viszont igen, sajnos ebben már szűkében van a város. 

R. K.

Folytatjuk!

Véleményét szívesen várjuk!