Ne ess pánikba!

panic_leadÉszre sem veszi, mit történt, de egyik pillanatról a másikra fojtogató gombóc nőtt a torkában, amitől nem kap levegőt, a szíve úgy kalapál, majd’ kiugrik a helyéről, hideg verejtékben úszik a teste, keze-lába zsibbadni kezd, a pulzusa, vérnyomása ugrásszerű emelkedése szívroham közeledtét sejteti…

A legrosszabbtól tartva kimenekül a helyzetből, mire magához tér, az aggasztó érzések ellenére látszólag jól van. Mi volt ez?! Lehet, hogy halálos betegség előszele – de valószínűbb, hogy “csupán” egy pánikroham.

A pánikbetegség, illetve a fóbiák (klausztrofóbia- a bezártságtól való felélem; agorafóbia – a nyílt, beláthatatlan terektől való félelem, és egyéb: állatoktól, tömegtől való erős iszonyodások, melyek gyakran járnak pánikkal is) igen gyakori kórképnek számítanak; a hangulati zavarok (pl.: a depresszió) mellett a szorongásos megbetegedések a leggyakoribbak – minden harmadik ember életében előfordul ilyen.

Ennek ellenére felismerésük és kezelésük még mindig nagy problémát jelent mind a betegek, mind az egészségügyben dolgozó szakemberek számára. A felismerést és a korrekt diagnosztizálást az nehezíti meg, hogy – bár a pánikbetegség egy pszichésen meghatározott probléma – a beteg intenzív fizikai tüneteket (pl. izzadás, remegés, fuldoklás, mellkasi fájdalom, hányinger, szédülés, szívritmus emelkedés, ezekből fakadóan a szívrohamtól, ájulástól, sőt megőrüléstől való intenzív félelmet) él át, amelyekből általában arra következtet, hogy valami szervi baja lehet. Felkeresi tehát a háziorvosát, beszámol e tünetekről, majd távozik onnan egy beutalóval, ami a kardiológushoz, vagy a belgyógyászhoz, esetleg a neurológiára szól. A szakorvosi kivizsgálás nem hoz semmi “pozitív” eredményt, azaz szervi bajnak nyoma sincs! Ez ritkán hoz megnyugvást, főképp, ha idő közben újra jelentkeztek a pánikroham ijesztő tünetei. Ekkor újabb kivizsgálást kér a beteg, most kap egy másik, máshová szóló beutalót, az eredmény megint negatív…

panic– Ekkor vagy arra gondol, hogy valami nagyon súlyos, még ismeretlen kórság rágja, vagy arra, hogy rossz orvost keresett fel, aki nem volt képes feltárni bajának okát. Esetleg gondolhat arra is, hogy kezd megőrülni – ez utóbbi félelmét megerősíti, ha háziorvosától (aki ekkorra már gyaníthatja, hogy pánikrohama volt a páciensének) immár a pszichiátriára kap beutalót. Itt (ha elmegy) képesek diagnosztizálni betegségét, de nagy valószínűség szerint feltáró terápia helyett néhány adag szorongáscsökkentővel és antidepresszánssal (pl. Xanax, Frontin) bocsájtják útjára a mostanra már teljesen lelombozódott pácienst. Aki, az esetek többségében vagy el sem jutott idáig, vagy ha igen, nem biztos, hogy beveszi a “dilibogyókat”; küszködik tovább a problémájával, egyedül.

A gyógyszeres kezelés (annak, aki nem utasítja el) pár hét rendszeres szedés után hoz eredményt, de csak ha szigorúan a pszichiáter utasításai szerinti dózisban alkalmazzák e készítményeket. Ezek így tartósan szedve (!) képesek “átállítani” a páciens érzékenységét, és így csökkentik a szorongásszintet, ezúton elviselhetővé vagy teljesen semlegesség teszik a korábban pánikrohamot okozó stresszhelyzeteket. A gyógyszerszedés huzamos ideig folyamatosan javasolt, időnkénti kontrollal, de idővel a dózist csökkenti, majd teljesen elhagyja a pszichiáter. Sajnos kevéssé ismert, hogy létezik egy hasonlóan hatékony, sőt: százalékos arányát tekintve hatékonyabb módszer is ennél, amivel gyógyszerszedés nélkül is kezelhetők, és véglegesen megszüntethetők a szorongásos betegségek!

Ez a módszer a kognitív viselkedésterápia és a hipnoterápia egyénre szabott kombinációja. Hipnózisban felidézhető az első pánikroham, illetve a fóbia kialakulásának körülménye, amit így felfejtve már könnyebb kezelni. A hipnózisban a terapeuta adta biztonságos felügyelet mellett a páciens könnyebben meg tudja közelíteni azokat a számára szorongást keltő helyzeteket, amelyeket egyedül nem volna képes elviselni. A “képzeletbeli” gyakorlást és belső biztonságérzet – megerősítést követően jöhet a tényleges gyakorlás.

A pácienst ezen kívül megtanítja a terapeuta relaxálni, és testét megfigyelve tudatosan kontrollálni a légzését. Ugyanígy megtanítja az ú.n. kognitív terápiával a vészes gondolatok “vezérhangyájának” elcsípésére, ugyanis nagyrészt épp ezek a gondolatok felelősek a pánikba esésért, vagy a fóbiáért. Így a beteg idővel képes lesz uralni a korában szorongáskeltő helyzetet, légzése és gondolatai tudatos irányításával. A légzéskontroll kiemelt fontosságú, mert a pánikba esés kulcsmomentuma a “stressz légzés”: Amikor valaki megijed, hiperventillációba kezd, kapkodva gyorsan lélegzik, ami riadóztatja a szervezetet és egyre nagyobb izgalmi szintre hozza, az ősi “küzdj vagy menekülj!” program szerint. Mivel kinti tényleges veszély nem észlelhető, a meglódult szívverést érezve még jobban megijed a beteg, és így kialakul a pánikba esés ördögi köre. E kör megtörése a racionális helyzetfelismerés erősítésével és a fent leírt technikákkal bárki számára gyógyulást hozhat, régóta fennálló fóbiák vagy pánikbetegség esetén is.

 

Rekvényi Katalin
Pszichológus, integratív hipnoterapeuta

Egyéni konzultációs lehetőséghez elérhetőség: itt

Forrás: Veres-Kertes Pszichológiai Műhely

Véleményét szívesen várjuk!