Nápolyi karneváli édességek

nap_leadA télűző ünnepek közül a karnevál a legkiemelkedőbb, azok közül is a velencei. Magának a karnevál szónak többféle magyarázata van, melyek közül a legismertebb a carne-vale, vagyis “Hús, Isten veled!”(húshagyó, húshagyó, minket itthon hagyó – mondja Csokonai a Dorottyában).

A másik magyarázat szerint a karnevál szó a Napistennel volt kapcsolatos, mert az ókorban a görögök és rómaiak a tavaszi napfordulót ünnepelték meg jelmezes felvonulással és az azt követő eszem-iszommal. A harmadik verzió viszont esküszik a carrus navalis-ra, ami a kerekeken guruló, hajó formájú szekér neve volt. Az ókori szokások szerint minden télvégi ünnepségen vidám, álarcos tömeg húzta végig az ókori Róma utcáin.
A lényeg, hogy Európában a legősibb és legszebb karnevál a velencei, ami már Szent István-napján, december 26-án megkezdődik, Rómában viszont csak a hamvazószerdát megelőző 11 napot tartják farsangnak, vagyis karneválnak.

Karnevál Nápolyban

A nápolyi karnevál sokkal mulatságosabb, mint a római vagy a velencei. A vidámságról a karnevál nagy tréfacsinálója, Pulcinella gondoskodik (Pulcino-jelentése kakukkfióka), akit leggyakrabban púposként ábrázolnak, mert Szicíliában úgy tartják, hogy a púpos férfiak szerencsét hoznak. Karnevál napján emiatt megsokszorosodott Pulcinellák lepik el Nápoly utcáit, tereit, jellegzetes bő, fehér zubbonyukban, fehér kalappal a fejükön, fekete maszkjuk és madárcsőrhöz hasonló orruk a kíváncsiság szimbóluma, mert Pulcinella a 17. században népszerűvé vált commedia del’arte színjátékokban a jókedvű, kétbalkezes embertípust képviselte, aki szegény volt és örökké éhes, de énekével és körte alakú mandolinja segítségével mindig mindenkit meghatott és adományra késztetett. Hozzá kapcsolódott a La smorfia szokása is, ami szintén egy nápolyi hagyomány, mely az álmokat számoknak rendeli alá. Sok nápolyi ezzel a módszerrel találja ki a lottószámokat. Például aki Istenről álmodik, az az 1-es számot játssza meg; aki őrült emberről az a 22-t; a rémálom, a 90-es számot jelenti és így tovább.

Nápolyi farsangi finomságok

Nápoly a pizza őshazája. Feltalálását a nápolyi Raffaele Espositónak tulajdonítják, aki az 1780-ban alapított és ma Pizzeria Brandi néven még mindig működő Pietro e basta cosi sütödében dolgozott ki, és 1889-ben a szavojai I. Umberto király és Margherita királyné látogatása alkalmából. A pizza az olasz nemzeti színekben készült: zöld (bazsalikom), fehér (mozzarella) és piros (paradicsom), és a királynő tiszteletére a Margherita nevet adta neki.

A másik jellegzetes nápolyi étel a Melanzane alla parmigiana: padlizsán szeletek mozzarella sajttal, parmezán sajttal megszórva és együtt sütve, paradicsom szósszal leöntve.

Rengeteg finom édesség is Nápolyból indult hódító útjára, melyeket a századok során a nápolyi cukrászok tovább finomítottak, mint a babà-t (Magyarországon szavarin-ként ismert), a sciù-t (franciául éclaire vagy chou, csokoládé vagy kávékrémmel bevont, vaníliapudinggal megtöltött képviselő fánk) és a pastiera (többrétegű, rizsből vagy lágyított búzából készült sütemény). A legutóbbi ricotta sajttal töltve húsvétkor is nagy kedvenc, érdekessége, hogy vagy egy kis serpenyőben, a ruoto-ban tálalják, vagy ha utcai árustól vesszük, akkor dobozkában, mert könnyen szétesik, morzsolódik. További nápolyi különlegesség még a Sfogliatella (lásd képen), amely tésztájában leginkább a croissanthoz hasonlítható, de ezt a tésztát kagyló formájúra hajtogatják és vanília pudinggal vagy egyéb finomságokkal töltik meg. Az olasz krónikák szerint először a 17. században készítették a nápolyi Santa Croce di Lucca kármelita kolostorban (de az is lehet, hogy a salernói Conca dei Marini kolostorban), de csak a 19. században terjedt el, amikor Pasquale Pentauro vendéglős, Nápoly elegáns negyedében lévő cukrászdájában elkezdte árulni. Mellesleg eléggé munkás édesség, mivel egyesével kell formázni, de megéri, mert a tészta burka isteni ropogós. A tölteléke a puding mellett lehet ricotta sajt, cukor, fahéj, tojás és kandírozott, vagy egyéb gyümölcsök (Sfogliatella riccia), szirupos cseresznye stb. (Sfogliatelle Santa Rosa).

Sfogliatella

Hozzávalók:

1 csomag leveles tészta

A töltelékhez:

280 g víz, 90 g gríz, 300 g rikotta, 150 g cukor, 100 g tojás, 100 g kandírozott gyümölcs

Elkészítés:

Egy liszttel beszórt deszkán terítsük szét a leveles tésztát, majd vágjunk belőle négyzet alakú tésztákat, kenjük be a tetejüket olvasztott vajjal és süssük ki 180 fokon 20 perc alatt. Közben készítsük el a tölteléket. Főzzük meg a grízt a vízben, ízesítsük cukorral. Amikor megfőtt, hűtsük ki.

Adjuk hozzá a rikottához a tojást, keverjük jól össze vele, majd adjunk hozzá tetszés szerinti mennyiségű cukrot és aszalt gyümölcsöket, mazsolát stb. Dolgozzuk bele a grízbe a rikottás krémet, majd töltsük be egy tortakrémnyomó zacskóba, és amikor kihűlt a süteményünk töltsük meg vele. Rikotta helyett egyszerűbb megoldás a vanília puding.

A nápolyi konyha lett az olasz-amerikai konyha alapja.

nap

Spajzgirl

Vissza a bloghoz

Véleményét szívesen várjuk!