Mindent bele!

beleAmikor reggel meghallottam az ébresztőmet, azonnal tudtam, hogy szörnyű dolog történt. Véget értek az ünnepek, aminek egyenes következménye, hogy sürgősen vissza kell zökkenni a dolgos hétköznapokba.

A mindig jókedvű portás már messziről üdvözölt, és mosolyogva nyújtotta az irodám kulcsát. Lehet, hogy ha ötkor kezdődne a munkaidőm, én is ilyen vidám lennék hajnali fél nyolckor? – suhant át az agyamon a tétova gondolat. Hát, aligha – nyugtattam meg magamat.

Mindent bele, mindjárt itt a karácsony! – villantotta meg messze földön híres humorát a mindig jókedvű portás. Innentől kezdve egy szemernyi kétségem sem volt afelől, hogy megkezdődött a munkahét.

Ahogy az lenni szokott, azonnal a nyakamba szakadt nagyjából egy hónapra való, rettentően sürgős munka, a monitorom csak úgy ontotta az íméleket. A nap folyamán többször eszembe jutott a mindig jókedvű portás biztatása: mindent bele!

Akkor is ez járt a fejemben, amikor a számítógépem kikapcsolásával egyidejűleg agyamban bekapcsolt a „gondos háziasszony, aki hamarosan vacsorát főz éhező családjának” program. Nem is mondott butaságot ez a fiú! Mindent bele! Ez lesz ma vacsorára!

rakott04

Többek között azért imádom a rakott zöldséges ételeket, mert végtelen sok változatban legyárthatók, attól függően, hogy mi van otthon, így például kiválóan alkalmasak az előző napi maradék felhasználására. Nekem eddig még soha nem sikerült kétszer ugyanolyan rakottast készítenem, mondjuk, nem is törekszem erre, hiszen éppen az a jó benne, hogy mindig másmilyen, mivel mindig más alapanyagok kerülnek bele.

Az ünnepek előtti nagybevásárlás során jócskán feltöltöttem a raktárt, így bőven van a hűtőben sajt és tejföl. Húsvét után mindig marad főtt tojás és sonka, aminek már a gondolatától is borsózik a hátunk, de a rakottasban átlényegülve rájuk sem lehet ismerni! Van maradék húsleves jó sok zöldséggel, ezt is fel fogom használni. A mélyhűtőm egy kész aranybánya, mindig tartok konyhakészre aprított zöldségféléket. Az emberiségnek abba a felébe tartozunk, akik szeretik a kelkáposztát, ezért rendszeresen előfordul nálunk valamilyen kel-étel. Gyakorlatilag lehetetlen éppen akkora kelkáposztát vásárolni, amekkorára éppen szükségünk lenne. Én a maradékot laskára – azaz vastagabb csíkokra – vágva kisebb-nagyobb adagokban lefagyasztom. Így csak előveszem a mélyhűtőből, ha szükség van rá, mint például most, a tervbe vett rakott kelhez. Természetesen útba ejthetjük a zöldségest is friss kelkáposztáért.

A húsvét utáni rakott kel elkészítése roppant egyszerű. A hozzávalókat ízlésünk és a rendelkezésre álló alapanyagok szerint variáljuk bátran; aki nem szereti a kelt, készítheti a zöldbabos változatot is. Sonka helyett maradék pörköltet vagy sült húst is használhatunk, illetve mindezek nélkül, húsmentes változatban is elkészíthető.

Amire egy adaghoz – a kissé kiolajozott, megfelelő méretű tepsin, vagy más sütőedényen kívül – szükség van (több adaghoz vegyük a többszörösét):

  • adagonként egy jó maréknyi, csíkokra aprított kelkáposzta
  • egy bögrényi főtt rizs
  • húsvéti maradék sonka és főtt tojás (ízlés szerint)
  • egy csipetnyi köménymag
  • só vagy ételízesítő
  • egy kis pohár tejföl
  • sajt (ízlés szerint)

rakott02A tepsit vékonyan kiolajozom, és egy kevés zsemlemorzsát hintek az aljára, így nem sül le az étel. A friss káposztát leveleire szedve alaposan megmosom, és laskára vágom. A frissen felaprított, avagy a mélyhűtőből elővarázsolt kelkáposztát egy kevés, enyhén sós, köménymagos vízben félig puhára főzöm.  A megtisztított tojást és a sonkát csíkokra vágom.

A rakott ételek alapja nálam a rizs. Megkönnyíti a dolgot, ha van maradék; ha nincs, akkor gyorsan gyártok a szokásos módon, és közben felhasználom a maradék húsleves levét is.

Sütőedénybe simítom a rizs, majd a főtt kelkáposzta felét, és rákanalazom a tejföl egyharmadát. (Ha szükséges, egy kevés vízzel vagy tejszínnel hígíthatjuk a tejfölt, de módjával sózzuk, hiszen a hozzávalók már sósak!) Erre ráhelyezem a sonkát, a tojást, és a maradék húslevesben főtt zöldséget, ha van. Főleg a répa illik hozzá! A sonkás réteget megszórom reszelt sajttal. A maradék kelkáposzta, valamint a rizs következik, és végül ráöntöm a tejfölt. A többi már a sütő dolga. Ha a teteje szépen megsült, reszelt sajtot olvasztok rá.

A klasszikus saláta helyett céklapürével (céklasaláta turmixolva) és kínai kelből kivágott virággal tálaltam. Hátha a tavasznak is kedve szottyan végre megérkezni…

Mindent bele!

Véleményét szívesen várjuk!