Levenson, a Mustárember

3_iSokféle szuperhőse van az amerikaiaknak, a Mustáremberről azonban biztosan csak kevesen hallottak. Barry Levenson az Egyesült Államok, és ezáltal a világ hivatalos mustárembere. Az ő mustárgyűjteménye a legnagyobb a világon, amiből egy múzeumot hozott létre.
Az egész sztori olyan amerikai, hogy másutt nem is történhetett volna. Levenson egészen pontosan azon a napon kezdte el gyűjteni a mustárokat, amikor kedvenc baseball csapata, a Red Sox elveszítette a világbajnokságot, azaz 1986. október 28-án, hajnali 2 óra 30-kor. Bánatában lebaktatott vásárolni a közeli szupermarketbe, bár tudta, hogy nem teljesen normális ennyire elkeseredni egy sporteredmény miatt. Éppen azon gondolkodott, hogy kéne neki egy igazi hobby, amikor felnézett, és meglátta a mustárokat. Azok meg mintha azt mondták volna, hogy „gyűjtsél bennünket és boldog leszel”.

Nem is kellett neki több, gyorsan levett a polcról 30 üveggel, majd postán még többet rendelt, aztán még többet és még többet. Amikor gyűjteménye elérte az 500 darabot, a helyi újság is beszámolt róla. Ekkor egy barátja felhívta, és viccesen megkérdezte: “Mi ez, a wisconsin-i mustár múzeum?” Ekkor Barry fejében fény gyúlt, kilépett az állásából, kibérelt egy nagy helyiséget és berendezett egy mustár múzeumot.

1A National Mustard Museum gyűjteményében jelenleg több, mint 5300 fajta mustár található, a múzeum évente 35.000 látogatót fogad. A múzeum 1991 óta szponzora az évente augusztus első szombatján tartandó nemzetközi mustárnapnak.

Barry több mint 40 féle mustárt tart állandóan a hűtőjében, és írt egy, a mustárról szóló gyerekkönyvet (Mustard on a Pickle) is.

A mustárt egy „üres vászonnak” tartja, amelyet kellő kreativitással meg lehet festeni olyanra, amilyenre csak akarjuk. Adhatunk hozzá citromot, levendulát, bármit. Így lehet, hogy 200 egyedi összeállítású mustárt készített már maga is.

 

Rozmaringos kacsamell mustáros mártással és vörösboros szilvával

 

Hozzávalók

1 nagyobb, csont nélküli, kb. 80 dkg-os kacsamell,

só, őrölt színes bors, 1 ág rozmaring, 0,3 dl olaj

a mártáshoz: szűk 1 evőkanál (2 dkg) finomliszt,

1 evőkanál magos dijoni mustár, 2 dl zsíros főzőtejszín, 

só, őrölt színes bors, fél ág rozmaring

a vörösboros szilvához: 60 dkg friss szilva (idényen kívül befőtt), 2 dkg vaj, 1 dl vörösbor, 4 kiskanál kristálycukor,

1-2 babérlevél, néhány szem koriander

 

must1. A kacsamellet félbevágjuk, majd húsos oldalát sóval, frissen őrölt színes borssal és durvára vágott rozmaring levelekkel alaposan bedörzsöljük. Az olajjal bekenve félretesszük. Még jobb, ha ezt a pácolást az ételkészítést megelőző este megcsináljuk.

2. A vörösboros szilvához a szilvát kimagozzuk, negyedekbe vágjuk. A vajat egy serpenyőben fölolvasztjuk, a szilvát rádobjuk, átforgatjuk, a bort ráöntjük és befűszerezzük (a koriander fontos, mert a vörösboros szilva íze így lesz teljes). 4-5 percig pároljuk.

3. A húst bőrös oldalával lefelé egy üresen fölforrósított serpenyőbe rakjuk, és oldalanként 2-3 percig sütjük, hogy kapjon egy kérget, így sütés közben ízes leve nem tud kifolyni belőle, a pecsenye nem szárad ki, szaftos marad. Átrakjuk egy tepsibe, zsírjával meglocsoljuk, és előmelegített sütőben, nagy lánggal (220 ºC; légkeveréses sütőben 200 °C) a hús vastagságától függően 14-16 percig sütjük. Amikor kész, átrakjuk egy tányérba.

4. A lisztet a hús sütése után visszamaradó szaft tetején lévő zsírba szórjuk. Amikor ezt beitta, a magos mustárt és a főzőtejszínt hozzákeverjük, kissé megsózzuk, megborsozzuk, a rozmaringágat pedig egészben tesszük bele. 1 deci vízzel higítjuk, és habverővel kevergetve 2-3 percig forraljuk, ezalatt mártásszerűen besűrűsödik. A boros szilvát megmelegítjük.

5. Következhet a tálalás. A kacsamellet kissé ferdén 3-4 milliméter vastagon fölszeleteljük, akkor jó, ha a közepe szép világos rózsaszínű, de nem véres, tányérra rakjuk, és a mustáros mártással körülöntjük. A vörösboros szilvát mellérakjuk, és ízlés szerinti zöldségekkel (pl. főtt burgonya, fényezett karotta stb.) körítjük.

 

4 főre

Elkészítési idő: 1 óra + érlelés

Könnyű elkészíteni.

Véleményét szívesen várjuk!