Kedvesem, szereted?

Szeretsz, illetve szeretnél főzni, illetve nem szeretsz főzni, de szeretsz jókat enni. Valamelyik állítás biztosan igaz rád. Még valamit biztosan szeretsz: a nőket vagy a férfiakat. A férfi-nő témában nyugodtan hagyatkozzunk Karinthy Frigyes klasszikussá vált véleményére, aki szerint a nők és a férfiak sosem érthetik meg egymást, hiszen „mindkettő mást akar. A férfi: a nőt. A nő: a férfit.”
Egy dologban azonban valamennyien – férfiak és nők – egyetértünk. Ha valamit, valakit akarunk, azt szeretnénk megszerezni, szeretnénk magunk mellett tudni, vagy ha már a miénk, mindent elkövetünk, hogy a miénk is maradjon. Több ördögi módszer közül választhatunk.

Például elcsábítjuk. Például a konyhában.

Például főzünk valami finomat, és kedvesünkkel együtt elfogyasztjuk.

Vagy kedvesünkkel együtt főzünk valami finomat, és együtt elfogyasztjuk.

Vagy kedvesünkkel elkezdünk valami finomat főzni a konyhában, ami végül nem is készül el….

Vagy kedvesünkkel bemegyünk a konyhába…és csábító forralt bort készítünk.
forraltborNem vitás, hogy a forralt bor egységbe kovácsol, hiszen abban mindenki egyetért, hogy a forralt bor jó. De hogy milyen a jó forralt bor, arról mindenkinek más a véleménye. Az biztos, hogy kell hozzá bor, cukor és fűszerek. Van, aki a vörösborra esküszik, van, aki a fehérre. Mindenkinek van kedvenc fűszere, ami nélkül egyszerűen nem létezhet jó forralt bor. Az a legjobb az egészben, hogy mindenkinek igaza van, és mindenkinek előbb-utóbb kialakul a saját fejlesztésű, verhetetlen forralt boros receptje. Először a saját forralt borunkat imádjuk, majd a kedvesünk által készített italt, végül megállapítjuk, hogy az a változat a legeslegjobb, amit együtt készítünk el, legyen annak bármilyen is a fűszerezése. Ugye, hogy a forralt bor egységbe kovácsol?

A forralt bor alapja értelemszerűen a bor. Lehet fehér és lehet vörös, de itt is érvényes a konyha alapszabálya, miszerint minőségi ételt csak minőségi alapanyagból készíthetünk. Ne olcsó bort válasszuk tehát.
Van, amikor nem szükséges patikamérlegen kimérni a hozzávalókat. A forralt bor tipikusan ez a kategória. Egy deciliter borra hozzávetőlegesen egy teáskanálnyi kristálycukrot számíthatunk. Próbáljuk ki, hogy édesebben vagy kevésbé édesen szeretjük-e inkább. Szükségünk van még az alapvető fűszerekre, azaz fahéjra és szegfűszegre. Egyéni ízeket érünk el más fűszerek felhasználásával. Kísérletezzünk például szegfűborssal, gyömbérrel, vaníliával, esetleg szerecsendióval. Van, aki citromkarikát is tesz a forralt borba. Az én titkos fűszerem egy csipetnyi – de tényleg csak egy csipetnyi – chili.

Az elkészítése roppant egyszerű: a bort, a cukrot és a fűszereket lassú tűzön forráspontig melegítjük, de – a nevével ellentétben – nem forraljuk fel, hiszen akkor elillan a bor alkoholtartalma. Ha már majdnem forr, levesszük a tűzről, és néhány percig lefedve pihentetjük.

Poharakba szedjük, és kedvesünkkel összebújva kortyolgatjuk. Néha azért kérdezzük meg: kedvesem, szereted? Mondja valaki ezek után, hogy unalmas a konyhában tevékenykedni…