Itt a farsang, áll a bál

fank_lead…szól a nóta, s ha bálba nem is megyünk, azért a farsang akkor is itt van. A mindennapok egyhangú ritmusát, a munkanapok és hétvégék végtelen sorát festik alá az évszakokkal változó, s az életünket színesítő ünnepek.  Az ünnepek örömei közt első helyet foglalnak el a fehér asztal nyújtotta kis „boldogságok”.

Hogy miként jött divatba a fánksütés, arról többféle történetet ismerünk, s mint a legtöbb jó dolog, a fánk is a véletlennek, mégpedig a szerencsés véletlennek köszönhette születését.  Az egyik legenda szerint Mária Antoinette álruhában mulatozott a nép között, ahol egy falusi sütőmester jóvoltából ismerte meg a fánkot, hogy azután a francia udvarban azonnal szalonképessé is tette. A másik anekdota szerint egy bécsi özvegyasszony, Frau Krapfen ( vagyis Fánk asszony) konyhájában nem készült el idejében a kenyér, s oly annyira feldühödött ezen, hogy egy megkelt tésztadarabot elhajított mérgében, amely történetesen egy tál forró zsírban végezte…

Így vagy úgy, de a fánk tért nyert szinte minden konyhában. Ez a sült tésztaféleség elsősorban farsang idején népszerű, de az idők és a szokások oly változatos formáját kínálják, hogy egész évben élvezhetjük, számtalan formában: szalagos farsangi fánkként, egyszerű túró- vagy burgonyafánk alakjában, de lehet a fánk csöröge, talkedli, rózsafánk is, vagy kövér töltelékes, ahogyan éppen kedvünk telik benne.

„Az összetett elme végső menedéke az olyan egyszerű örömök élvezete, mint a jó étkezés” – vélekedett Oscar Wilde is, de valljuk be, az étkezés olykor nem csupán egy „egyszerű öröm”. Némelykor inkább egy rafinált alkotás, egy briliáns költemény, minden részletre kiterjedő igényességgel megkomponált mű, amely mélyén ott rejtőzik az alkotó maga. Legyen az egy egyszerű csörögefánk, amit a Nagyi üt össze szinte percek alatt, ha megtelik unokákkal a ház: a vékony tésztához nem kell különösebb hozzávaló, de benne van a tudás, az évtizedek gyakorlata. Amint a fáradhatatlan kéz nyújtja-sodorja-vágja a tésztát, ahogy a rádli szalad végig a csörögének valón: ott a szakértelem, s ahogyan a kéz formázza, süti, cukorral szitálja: a szeretet. A kamrából aztán előkerül a féltve őrzött barack- és málna lekvár… a végeredmény egy egészen egyszerű öröm, menedék a viharos világunkból.

 

Rózsafánk

Hozzávalók (kb. 16 darabhoz): 40 dkg finomliszt, 8 dkg vaj, 2 evőkanál kristálycukor, csipetnyi só, 2 evőkanál rum, 1 dl tejföl, 4 tojássárgája,a sütéshez: olaj, a tetejére: 2-3 evőkanál porcukor, lekvár

A lisztet a vajjal elmorzsoljuk, majd a többi hozzávalóval rugalmas tésztává gyúrjuk. Hűvös helyen legalább 1 órán át pihentetjük. Ezután a tésztát enyhén belisztezett deszkán 2 mm vastagságúra nyújtjuk. A kinyújtott tésztát 3 különböző nagyságú kerek formával kiszúrjuk. A tésztakorongok széleit bevagdossuk, mert sütésnél így nyílnak szépen szét, rózsaformára. A legnagyobb lapot kézbe vesszük, a közepét tojásfehérjével megkenjük, és a közepes lapot belenyomjuk. Utóbbit is megkenjük a tojásfehérjével, hogy a legkisebb tésztakorongot ráragaszthassuk, majd a közepét kissé benyomjuk. A megadott mennyiségből kb. 16 rózsafánkot illeszthetünk így össze, melyeket közepesen forró olajban kb. 3 perc alatt megsütünk. Szalvétára szedve lecsöpögtetjük, porcukorral megszórjuk és lekvárral kínáljuk – nálunk rózsalekvár jár mellé.

fank

 

Halmos Monika
www.rozsakunyho.hu

Vissza a bloghoz

Véleményét szívesen várjuk!