Hogyan lettem a fokhagyma szerelmese Toulonban

fokhagyma_leadPlinius, (az i.e. 23-i.e. 79 élt) római természettudós, annyira gyűlölte a fokhagymát, hogy sötétséget és gonoszságot magában hordozó zöldségnek nevezte. Igaz egyetértett azzal, hogy a penetráns szaga miatt kiváló ellenszer bolhák, férgek és mérges kígyók ellen.

Nos, tavaly nyáron, amikor a Földközi tenger egyik legfontosabb tengerészeti központjában, Toulonban jártam (a város elsősorban a kékgallérosoknak – cols bleus, nevezett haditengerész állomásáról ismert), miután kigyönyörködtem magam az 1740-ben épült St-Marie székesegyházban és a képen látható operában, ráadásként megmásztam a közeli Faron hegyet is (584 méter), úgy du. 5 körül kissé elcsigázva tértem vissza szállásomra. Mégis amikor a portánál egy levelet nyújtott át az ügyeletes kisasszony, hirtelen felvillanyozódtam, mert Morgane nevű francia barátnőm egy igazi grand aioli partira invitált. A levél alján nagy, piros felkiáltó jel figyelmeztetett arra, hogy feltétlenül vigyek magammal zöldséget, gyümölcsöt, húst, halat, 2 főre. Jó kis meghívás – gondoltam, ugyanis akkor még nem tudtam, hogy a grand aioli (fokhagyma szósz) Provence-ban olyasféle lakomát jelent, amihez a vendégek adják az alapanyagokat, a háziak pedig “csak” a mártásokról és a borokról, meg a kenyérről gondoskodnak.

fh3Este 7-kor indultam el barátnőmék festői környezetben lévő házához. A mindig vidám Morgane és német fiúja, Jelle, kitörő örömmel üdvözöltek, én meg ajándék helyett kezükbe nyomtam egy csokor újhagymát, répát, brokkolit, meg némi tigrisrákot, (mert azt nagyon szeretem). Aztán fél óra múlva, amikor már kb. húsz éhes gyomor korgott egyszerre (a franciák, mint a mediterrán népek általában, szeretnek későn vacsorázni, utána meg éjszakába nyúlóan beszélgetni, mert az evés mellett nagyra értékelik a jó társaságot, a humort), végre megjelent Morgane édesapja, extra virgin olívaolajjal, friss tojással, citrommal, sóval, borssal megrakodva, hogy mintegy boszorkánymester hozzákezdjen az est nagy attrakciójához az aioli szósz elkészítéséhez a következőképpen:

A megtisztított fokhagyma gerezdeket egy mozsárban kevés sóval összetörte. Elfelejtettem megemlíteni, hogy közben a felesége, Marie-Noelle feltette főni a megtisztított burgonyát, majd kb. 15 percnyi főzés után kivette a vízből, és egy tányéron szépen elrendezte, ugyanezt tette a répákkal, a zöldbabbal, a hagymával, legvégül a halakat és a tojásokat dobta bele ugyanabba a sós főzővízbe és még 5-6 percig főzte. Amikor minden zöldség és hal egy óriás tálcán hevert, Morgane édesapja hozzáadta a tojássárgájákat az összezúzott fokhagymákhoz, majd vékony sugárban, magasról, olívaolajat öntött rájuk, miközben állandóan kevergette a szószt. Már csak a citromlé hiányzott, de a ‘möszijő’ azt is hamarosan hozzácsöpögtette és addig keverte-kavarta, míg végül egy selymes, halványsárga színű mártás lett belőle. Ekkor még egyszer megsózta, egy kicsit megborsozta és már kész is volt a felséges, fokhagyma illatú aioli.

fh2À la table – Asztalhoz! – kurjantotta el magát a mester, mi pedig farkaséhesen rohantunk, hogy minél előbb elfoglaljuk a helyünket a hosszú, kerti asztal körül. A frissen párolt zöldségek szerencsére már az asztalon gőzölögtek. Amikor rám került a sor, jól megpakoltam a tányéromat burgonyával, brokkolival, karfiollal, répával és kéjjel mártogattam bele mindet a fokhagymás aiolimba, mely a garnélával és a halakkal együtt, nem beszélve a kiváló Rosé borról, számomra “A” tökéletes vacsora volt.

 

Spajzgirl

Véleményét szívesen várjuk!