Házasság indiai módra II. rész

india_lead“A nő nyolcszor annyira élvezi a nemiséget, mint a férfi!”
– Mahabharata –

2010. március végén, amikor a szokásos egyetemi ‘get together’ parti hosztesze voltam, a legnagyobb meglepetésemre a bejáratnál egyszer csak megpillantottam új, indiai ismerősömet, Shewale-t. Később megtudtam, hogy azért, mert a férje is a mi egyetemünkön dolgozik.

– Milyenek az első benyomásaid Münchenről? – kérdeztem tőle, amikor a vendégek első rohama után letelepedtünk az egyetem büféjében.

– Hát hideg van, de legalább nem esik annyit az eső, mint Indiában és az égbolt tényleg olyan “bajor” kék. – válaszolta Shewale, az elmaradhatatlan mosollyal az arcán, majd így folytatta.

– Szerencsére a németek jól beszélnek angolul, ez jelentősen hozzájárul, hogy kiválóan érzem magam itt Münchenben. Egy kertes házban lakunk, a főbérlőnk egy nyugdíjas rádió műsorvezető, nagyon kedves, anyáskodó típus, mert amióta itt vagyok, még nem múlt el úgy egy hét sem, hogy ne hívott volna meg ötórai teára.

– És ettől eltekintve nem unatkozol otthon? – folytattam a kérdezősködést, miután megtudtam, hogy még nincs állása.

– Óh, nem dehogy, mert most éljük a mézesheteinket”- mondta Shewale és elpirult.

india2– A férjem ebédidőben mindig hazajön, aztán ebéd után alszunk egyet és persze gyakoroljuk a Káma szútrát. Nem baj, ha beszélek erről? – kérdezte ismét elpirulva.

– Óh, nem, ha neked nem kellemetlen – válaszoltam, – mert saját bőrömön tapasztaltam, hogy nem könnyű mindig külföldön, a család és bizalmas barátok nélkül.

– És változott valami a kapcsolatotokban? – folytattam az érdeklődést.

– Óh, igen, igen – mondta Shewale – hevesen bólogatva hozzá, – mert beleszerettem a férjembe! – Pedig amikor összeházasodtunk még nem éreztem iránta semmit.

– Hát akkor jól indul a dolog – örvendeztem együtt Shewalével, de még be sem fejeztem a mondatomat, amikor megérkezett Shewale férje indiai barátai és ismerősei társaságában. Az esküvői képeket látva, meglepődtem, hogy a barátnőm férje az életben milyen alacsony, és vékony testalkatú, a bőre sápadtabb volt, mint Shewaléjé, és kicsit előreállt a fogsora.
– Vaibhao Jangandu – így mutatkozott be.

– Namaszte – viszonoztam hindi nyelven, mire ő szélesen elmosolyodott. A többi indiai kollegát már jól ismertem, a jóképű Ganesh-t, Juszufot, Simoli-t, Snehát és a szexológus Csandrát. Miután mindenki kényelmesen elhelyezkedett egy-egy alkoholmentes itallal a kezében, majdnem biztos voltam benne, hogy a társalgás fonala hamarosan a házasságra terelődik. Kár, hogy nem fogadtam, mert megnyertem volna, ezúttal a 27 éves Ganesh, 2 hét múlva esedékes házassága adott kitűnő alkalmat, egy igazi házasság indiai módra “talk show”-ra.

Csandrától annyit tudtam már, hogy Ganesh jövendőbelije egy Pritti nevű, 24 éves gyógyszerész lány. Aztán, hogy a szülei ütötték nyélbe a házasságot. Ganeshnak mindössze 2 kikötése volt, hogy a lány diplomás legyen és ugyanarról a vidékről származzon ahonnan ő, hogy ne kelljen egyik félnek se idegen szokásokat megtanulnia és másféle ételeket megszoknia.

– Irigylésre méltó lesz a sorsa melletted ennek a Prittinek! – mondta a férjem, mert az ösztöndíjadból fényesen megéltek!

– Hát, igen!- bólogattak a még pártában lévő indiai lányok, a 24 éves Sneha és a 20 éves Simoli.

– Persze nem volt ez mindig így – szólt közbe Csandra, – mert amikor India angol gyarmat lett, az ott állomásozó diplomaták azt terjesztették el szerte a világon, hogy Indiában mindössze egyetlen nőnemű lényt tisztelnek: a tehenet. A férfi a király, a fiú a herceg, a nő pedig a rabszolgájuk. Az asszony nem azért jött világra, hogy örömben részesüljön, hanem, hogy eleméssze magát ura szolgálatában. Kötelessége volt ura étkeit elkészíteni, de ő addig nem ehetett, amíg a férj és a fiak jól nem laktak. Az asszony a férje mellett sétált az utcán, cipelhette a férfi csomagját, de nem foghatta meg a kezét. Nos, az angolok a következtetéseiket az utcán járkáló nők alapján vonták le, s bizonyára nem ismerték azt a mondást, hogy ott, ahol tisztelik az asszonyokat, az istenek is elégedettek. Pedig, ha csak egy kicsit is belelapoztak volna az indiai mítoszokba, rögtön másként látták volna az indiai nők helyzetét, a mi Panteonunk ugyanis tele van erőteljes istennőkkel, akiket mindig különleges tisztelet övezett, nem beszélve arról, hogy a hindu istenek, szemben a görög-római istenekkel, monogámok. Ritkán van kedvesük, ágyasuk. Az egész mitológiában, valahányszor egy asszonyt sérelem ér, annak súlyos következményei vannak. Pl. a Mahabharatában Draupadi királyné levetkőztetése Pándava és Kaurava királyok trójai méretű háborújához vezet Kuruksétra mezején. A Rámájánában India másik nagy, ősi eposzában, Szitá elrablása háborút robbant ki Lanka ellen, és a démonkirály, Ráváná halálát okozza. Később, a történelmi időkben is háborúkat vívnak a nők becsületéért, melyek még Don Quiote szívét is megdobogtatták volna.

india3– Teljesen egyetértek Csandrával – vette át a szót a férjem. – Mert én éppen az asszonyok iránt tanúsított nagy tiszteletre figyeltem fel Indiában. Különösen, Európa után tűnik fel ez az embernek, ahol a nőkre még mindig prédaként tekintenek, nem beszélve a közel-keleti Pardá társadalomról, ahol az a mondás járja, hogy a nőt, le kell szakítani, mint a virágot. Hogyha van ország, ahol a serdülő lányaimat egyedül engedném utazgatni keresztbe-kasul, az India lenne.

Ekkor Shewaléra néztem, aki a férje jelenlétében nagyon hallgatag lett, később megtudtam, hogy azért, mert ez is az egyik fontos tanítása a hinduizmusnak (hány magyar férj rohanna kezét-lábát törve Indiába, és venné fel a hindu vallást!)

Férjem megjegyzése parázs volt a tűzre, mert az indiai diákok olyan izgalomba jöttek, hogy egymás szavába vágva folytatták a házasságról vallott/szerzett nézeteiket:

– A házasság Indiában nemcsak 2 ember egyesülése, hanem 2 család szövetsége. – mondta Ganesh. – Édesanyám Bahamabay mesélte, hogy amikor hozzáment apámhoz, az esküvő után apám családjához költözött, és eleinte ott úgy élt, mint a férjéhez tartozó jelentéktelen személy, azaz ki volt szolgáltatva anyósa, sógornői kényének-kedvének. Velük lakott, értük dolgozott, hogy rokonszenvvel legyenek iránta. Új otthonában egyetlen szövetségese a férje lett, akivel a nyilvánosság előtt nem beszélhetett addig, amíg a család idősebb tagjai hallótávolságon belül voltak.

– De cserébe az éjszaka az övé volt! – vágott közbe Csandra, úgyis, mint szexológus.

– Ami el tudom képzelni, hogy a szenvedély hevében telt el, mert ők még mindketten kívülről fújták a Mahabharata legfőbb tanítását, mely több ízben is hangsúlyozza, hogy a férj kötelessége a feleség kielégítése, mert a nők nyolcszor annyira élvezik a nemiséget, mint a férfiak. Persze a nőnek ennek érdekében a férfi kedvében kell járnia. A frigiditás Indiában ritka. Ott nem ismerik Éva almájának bibliai történetét, sem azt a véleményt, hogy a szex fogamzás nélkül bűnös dolog. A hinduk szerint a szex az élet egyik legnagyobb öröme, amit mértékletesen, a megfelelő időben és helyen kell végezni. Az a hatalom, amit szerelmi egyesülésük idején kialakít férje fölött az asszony az lesz az egyetlen fegyvere a nagycsalád ellen.

Hát igen, az indiaiaknál a csábítás a házasság megkötése után kezdődik, (nem úgy, mint nálunk, ahol megelőzi azt), de ha a szerelem nem is lobban fel, a tiszteletadás és a kölcsönös megbecsülés a legfontosabb szabály. A nyilvánosság előtt azonban a kívülállók csak azt látják, hogy az asszonyok felnéznek a férjeikre, de a tisztelet külső jeleit pusztán a hagyomány követeli meg. Legtöbbjük leplező forma, amely mögött egészen más hatalmi viszonyok húzódnak meg, mégpedig az, hogy a házon belül az anyós és a feleség uralkodik – tettem hozzá gondolatban.

– De nálatok ez egészen máshogy van, ugye? – adta át a szót provokatívan Csandra Juszufnak, aki India egyik mohamedán régiójából jött, – úgy tudom, hogy nálatok még mindig a férfiak szava a döntő.

– Ez így igaz, de ott is az a szabály, hogyha pl. a férj egyedül megy egy fogadásra, 11 órára otthon a helye. Ha nem megy haza, a vendéglátónál megszólal a telefon, és mindenki tudja, hogy az illető férfit keresik. A férj erre leteszi a kávéját, amibe épphogy csak belekortyolt és rohan haza. És ez nem azt jelenti, hogy a férj papucsférj, hanem azt, hogy a feleségnek joga van a férj idejének egy részéhez.

Spajzgirl

Folyt köv.

Véleményét szívesen várjuk!