Házasság indiai módra I. rész

lead_indiaAz indiai Shewalével 2010 februárjában ismerkedtem meg, amikor Nagpurból hazafelé indultam. Közép-India legnagyobb narancstermő városából, 33 fokban szálltunk fel, de a londoni Heathrow várótermében már elő kellett venni a kabátokat. Február vége volt.

A lávaeső miatt a reptér foglyaként türelmetlenül vártam a légikisasszony hívó szavára. Éppen a mobilomat kerestem a táskámban, amikor egy kellemes arcú, fiatal indiai nő  lépett oda hozzám. Türkiz színű szárit viselt, tornacipőt és rövid télikabátot. 
– Szabad ez a hely? – kérdezte tőlem angolul. Amikor rábólintottam, hogy igen, már hozta is a holmiját és fáradtan lerogyott mellém.
Néhány közhely elpuffogtatása után, hogy – Milyen szörnyű is ez a várakozás, meg ez a láva is a legrosszabbkor jött – stb. csak, hogy teljen az idő beszédbe elegyedtünk. Hamarosan megtudtam, hogy a férjéhez költözik, Münchenbe. Amikor mondtam, hogy én is oda repülök, nagyon megörült.
Ezután szó szót követett, kiderült, hogy mindössze egy hónapja ment férjhez, Nagpurban volt az esküvője, mert a férje is nagpuri, de már 3 éve Münchenben dolgozik egy neurológiai kutató intézetben, így a házasságkötés után azonnal vissza kellett utaznia. Sajnos ő nem tudott vele tartani, mert az utazáshoz szükséges papírok megszerzéséhez hosszabb időre volt szüksége. Egyébként tele szorongással vágott neki élete első repülő útjának és most itt kell rostokolnia a londoni reptéren, pedig már alig várja, hogy láthassa újdonsült férjét – mondta bánatosan.

1– Akkor még jóformán a mézeshetekre sem volt időtök! – mondtam részvéttel, majd miután észrevettem, hogy nagyon nyitott a magánéletével kapcsolatban, meg másrészt érdekelt a dolog, megkérdeztem, hogyan ismerkedtek meg. Mert ugye régebben házasságközvetítők segítségével ütötték nyélbe a házasságokat. Mindig kicsit bizarrnak találtam, amikor valahol azt olvastam, hogy a kerítőnők még lehelet mintát is vettek a fiataloktól, hogy tökéletes legyen a testi összhang is.
– Mostanában az indiai fiatalok az interneten ismerkednek – mondta Shewale. – Van egy házassági weboldalunk, ott keres mindenki partnert magának. Amikor aztán valakit kiszemelünk, legtöbbször a szüleinket kérjük meg, hogy menjenek el a kiválasztott családjához. Ők aztán megvitatják a házasság szempontjából fontos kérdéseket: az anyagi helyzetet, a másik fél iskolai végzettségét, megtudakolják, hogy ki melyik kasztba tartozik, mert – főleg vidéken – még mindig ragaszkodnak az azonos kasztba tartozóak házasságához.

– Ma február 28-a van, és először január közepén találkoztál a férjeddel? – kiáltottam fel meglepetésemben. Na, ez a házasság aztán fényéves gyorsasággal köttetett. Majd elnézést kértem, ha egy kicsit túl bizalmas hangot engedtem meg magamnak.
– No problem – válaszolta mosolyogva Shewale (mellesleg ez volt a kedvenc szavajárása), – majd, hogy most figyeljek, de nagyon, mert – a férjhez menése előtt mindössze háromszor találkozott a jövendőbelijével -. Első alkalommal a szülői háznál, másodszor egy szakértőnél, akivel elkészíttették a horoszkópjukat, amely meggyőzte őket, hogy összeillenek (a férj agráregyetemet végzett, ő pedig gyógyszerészetet tanult és férjhezmeneteléig kémiát tanított egy iskolában). Ezután a szülők felvilágosítása következett a házasság lényegéről. Elmondták, hogy úgy döntsenek, hogy válás nincs, mert a házasság egy életre szól. – És mi van, ha a szerelem pár év múlva elmúlik? – kérdeztem. – No problem – mondta Shewale, mert később szeretetteljes, bensőséges kapcsolattá válik. A magyarázat kielégítő volt.

– Akkor a házasság inkább üzlet, mint szerelem, nemde? – kérdeztem tőle kissé provokatívan. Shewale erre átszellemült arccal azt válaszolta, hogy: – A szüleink tudják, hogy mi a jó nekünk. Próbálna meg egy szülő beleszólni a párválasztásba Magyarországon – gondoltam magamban.
Miközben Shewale elmondta, hogy a férjével együtt őszintén megbeszélték, hogy mik az igényeik, hogyan szeretnének élni. Tisztázták, hogy a hindu vallásnak megfelelően a házasság előtt nem éltek nemi életet (33 éves 28 évesekről van szó, akkor a Káma Szútrát bizonyára alaposan félreértelmezték Európában!). Végül a harmadik találkozás a házasság volt.
Beszélgetésünket ekkor a hangosbemondó szakította félbe, de amikor megtudtuk, hogy gépünk előreláthatóan még estig nem száll fel, egy kis kávézóban folytattuk a csevegést. Shewale táskájából ekkor már előkerültek az esküvői képek is, meg egy párna, amire a fiatal pár képe volt rávasalva.
4Meg kell hagyni, Shewale gyönyörű menyasszony volt, bordó szárijában úgy nézett ki, mint egy Bollywood sztár. A barátnői öltöztették fel, virágot tettek a hajába, ékszereket a karjára, lábujjaira, nyakába, (az ékszerek olcsó, réz karkötők, nyakláncok voltak, mert semmi arany vagy más értékes ékkövet nem viselnek még az esküvőn sem, kivéve, ha az uralkodó családok gyermekei). Különböző motívumokat festettek az arcára, kezére, lábára, hennával, mely a vallásuk szerint megvédi őket mindenféle rossztól. A lefátyolozott Shewalét, ez volt a következő kép, szülei énekszóval kísérték egy nagy tűz elé, ahol a jövendőbelije már várta. Ezután a menyasszonyt az édesapa átadta a férjnek, jelezve, hogy ezentúl ő tartozik felelősséggel a lányáért. Az édesanyja egy tálkát tartott, melyből Shewale gabonát szórt a lángok közé. – Ez segíti, hogy jó háziasszonnyá váljon az ember – tette hozzá magyarázatként. A következő fotón Shewale férje egy piros vonalat festett felesége hajválasztékába, ez azt jelentette, hogy végleg birtokba vette. – Ez a szindur – magyarázta Shewale. (eljegyzésig ugyanis csak egy bindi, azaz piros pötty volt festve a homlokára, ami azt jelentette, hogy elkelt, foglalt.  A szindur viszont már a férjes asszonyok jele). Gondolom ezért nincs megcsalás, meg válás, mert minden férfi tabunak tekinti a szinduros nőket.

2A következő képen az ifjú pár gabona magokat és gyümölcsöket dobott az áldozati tűzbe. – Hogy Krisna áldását adja a házasságra és, hogy a lelki életben tudjuk egymást támogatni – mondta átszellemült arccal Shewale. A tűzceremónia után kezdődött a mulatság, és a lakoma. Mivel Nagpur a Kobra-folyó melletti Vidharbha régióba tartozik, természetesen a szaoji konyha remekeit tálalták fel sok-sok fekete borssal, korianderrel, babérral, szürke kardamonnal, fahéjjal, szegfűszeggel, mákkal, szójával és a kókusz reszelékkel fűszerezve. A nem vegetáriánusok legfőbb kedvence a csirke és a bárány, a vegetáriánusok viszont elegendő fehérjéhez a paneer-túró fogyasztással jutnak, ami egy laktovegetáriánusoknak készült sajtfajta (forralt tej és citromlé keverékéből készül).
– A szaoji konyha, annak ellenére, hogy nagyon fűszeres, nem okoz semmiféle egészségügyi problémát – bizonygatta Shewale. Ezzel nem értettem egyet, főleg azok után, hogy Nagpurban egy csirkés-joghurtos tikka masszalától olyan beteg lettem, hogy majdnem kórházba kerültem. Egyébként is alig vártam már, hogy végre európai ételeket ehessek megint éppúgy, mint amikor Japánból tértem haza.
Shewale vegetáriánus volt plusz Krisna hívő, így elmondta, hogy nem fogyaszt se húst, se halat, se tojást, nem él semmiféle droggal (ópiummal, de ide tartozik az alkohol és a kávé is), nem játszik szerencsejátékot, a házaséletre gyermeknemzés céljából lépett, mert a házasság számára inkább lelki kapcsolat lesz, mint testi. – Bár még nincs sok tapasztalatom e téren – tette hozzá. – Nagyon rettegtem a nászéjszakától, mert sok történetet hallottam brutális férfiakról, akik megerőszakolták nejeiket – mint a középkorban, Európában, de a férjem szerencsére gyengéd volt hozzám – mondta elpirulva.
3– És mit fogsz csinálni Münchenben? – kérdeztem, hogy kisegítsem zavarából.
– Megpróbálok erényes feleség lenni, nem öltözködöm majd kihívóan, nem használok túl sok parfümöt, s akkor a férjem elméje éles és nyugodt marad.

Milyen egyszerű így az egész dolog, gondoltam,  de mielőtt összehasonlítottam volna az indiai házasságot az európai házasság alapelveivel, megszólalt a hangosbemondó hívó szava, és megkezdhettük a beszállást. Amikor szerencsésen megérkeztünk a müncheni Joseph Strauss reptérre e-mail címeket cseréltünk, és azzal váltunk el, hogy keresni fogjuk egymást…
 
Aki kíváncsi a Shewalével való következő találkozásra, megtalálja a Házasság indiai módra című történet II. részében.

Folyt. köv.

Véleményét szívesen várjuk!