Haverok, buli, hideg nyalat

OLYMPUS DIGITAL CAMERANem tévedés, nem hideg nyarat akartam írni, hanem éppen a forró nyár örök slágeréről lesz szó. Hogy miről is beszélek? Nos, arról a mindenki által ismert nyalánkságról, amivel az előző cikkben említett bulin a haverokat megleptem: a hideg nyalatról, azaz a fagylaltról.

A bulira készült fagylaltok receptjét szívesen megosztom majd azokkal, akik a képek alapján kedvet kapnak az elkészítésükhöz. Előbb azonban következzék egy kis fagylalt-történelem.

Azt nem tudjuk, hogy ki készítette a történelem első „fagylaltját”, vagyis ki volt az első ember, akinek eszébe jutott, hogy a havat összekeverje valamilyen ízesítővel, például gyümölccsel. Bárki volt is, jól tette.

Azt azonban tudjuk, hogy ötezer évvel ezelőtt Kínában már ismerték a jéghideg desszert elkészítésének legegyszerűbb módját: gyümölcsöt, fűszereket, mézet kevertek a hóhoz, ezzel megalkották minden fagyik ősét, az ős-jégkását. Kereskedők, utazók révén juthatott el a „recept” a Földközi-tenger vidékére. A modern orvostudomány atyja, a híres, ókori görög orvos, Hippokratész már fájdalomcsillapító gyógyszerként ajánlotta betegeinek a hideg édességet. Állítólag a híres hadvezér, Nagy Sándor utasítására a csatába induló katonái is kaptak a fagylaltszerű, jeges frissítőből, annak élénkítő hatásában bízva.

Európában aztán évszázadokon át csak az uralkodók asztalára kerülhetett ez az édes, jeges különlegesség, hiszen adott esetben akár többszáz kilométernyi távolságból kellett az elkészítéséhez szükséges jeget hozatni. Tudjuk például, hogy Néró császár számára rendszeresen elkészítették a kedvenc hideg csemegéjét a távoli gleccserek jegéből.

OLYMPUS DIGITAL CAMERATehát kezdetben a nehezen beszerezhető és még nehezebben tárolható jeget, illetve havat keverték össze a különféle ízesítőkkel. Fontos lépés volt a fagylaltkészítés történetében, amikor rájöttek arra, hogy sokkal hatékonyabban és sokkal jobb fagylaltot lehet készíteni úgy, ha magát a fagylaltkészítő edényt hűtik le, és abba teszik bele a hozzávalókat.

Úgy tartja a fáma, hogy az egyszerű polgárok számára is elérhető módon először Párizsban árusítottak a mai fagylalthoz hasonló jeges édességet, amely aztán gyorsan meghódította Európát. Hozzánk osztrák közvetítéssel jutott el ez a hideg finomság, és az első magyar fagylaltot „hideg nyalat” néven lehetett kapni. Történt mindez 1837-ben, Pesten. Abban az időben még nem volt hűtőszekrény, hanem a természetes úton képződött jeget használták hűtésre: egyszerűen a jégbe állított tartályokban készült a fagylalt. (Érdekességként említem meg, hogy még az 1970-es években megjelent magyar szakácskönyvek is leírják, hogy hogyan készítsünk fagylaltot, ha nincs hűtőszekrényünk: a jól záródó edényt újságpapírba csavarjuk, és apróra tört jég között 3-4 órán át fagyasztjuk.)

A „fagylaltgépeket” kezdetben kézzel hajtották: egy jéggel teli nagyobb tartályban forgott egy kisebb, amelyben a fagylaltmassza keveredett, és egyben fogyasztható állagúra fagyott. Elképzelhetjük, hogy a kar folyamatos tekerése milyen fáradságos munka volt.  

Aztán a gyerekek nagy örömére megjelentek a települések utcáit járó, tekerőkarral ellátott fagylaltos kocsik. Idézzük fel a Csukás István regénye alapján készült, „Keménykalap és krumpliorr” című ifjúsági filmsorozatból az Alfonso által alakított Bagaméri fagylaltos feledhetetlen figuráját, tudják, aki „a fagylaltját maga méri”. Nos, így nézett ki egy mozgó fagyiárus, akitől még 50 filléres fagyit is lehetett venni. Azonban egy fontos dolog még hiányzik ahhoz, hogy fagyival a kezünkben próbáljuk meg elviselni a hőséget: fel kellett találni a tölcsért. Ezt a szívességet meg is tette nekünk Charles E. Miches 1904-ben. A fagylalt-történelem a pálcikás jégkrémmel válik teljessé, amelyet Harry Burt szabadalmaztatott 1923-ban.

Ma már a bőség zavarával küzdünk fagyi-fronton. De ezt nem bánjuk annyira, ugye? Azért akad itt még némi tennivaló: készítsünk saját fagyit! Ezt tesszük legközelebb…

 OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Simonyi Szabó Judit

Vissza a bloghoz

Véleményét szívesen várjuk!