Halottak ideje

halottak_leadA mai nap, november elseje, Halottak Napja alkalmából rövid kultúrtörténeti kitekintés után megismertetem a kedves olvasóval, miként vélekedik a pszichológia a halált követő gyász folyamatáról.

A mi kultúránkban ez a Mindenszentek ünnepére esik, amikor az elvesztett szeretteink felé fordulunk. Befelé figyelős, gyertyaláng fényénél csendesen merengő, sírkerti séták ideje. A virágokkal megtelő sírok magasztos, ünnepélyes szépséggel ragyognak a mécsesek fényében. Csendes, komor szépségű ünnep ez. Másutt, a kelta gyökerű, angolszász kultúrákban groteszk mulatozás, játékos ünnep ez a nap, a Halloween, azaz All-Hollows-Eve, azaz minden üres (nem élő) napja. Itt is az elhunytaké a főszerep, de ők, mint rémisztő hazajáró lelkek jelenek meg az ünnep estéjén. Ezeket jelenítik meg a csontváz- szellem- zombi jelmezbe bújt, ijesztgetőst játszó gyerekek. Ha nem adakozol nekik (egy-két finom falattal) rosszul jársz, mert bosszúszomjasak az éhező kísértetek.

A modern pszichológia nem gondol hazajáró lelkekkel, de számon tartja a lezáratlan gyász fogalmát. Ha egy év elteltével sem enyhül az elvesztett szerettünk miatt érzett gyötrelem, patológiás gyászról beszélünk.

A normál gyászfolyamatot öt, egymástól jól elkülönülő szakaszra lehet felbontani.

halottak– Az első a tagadás: Nem akarjuk elhinni, hogy igaz a szörnyű hír. Ez egy rövid ideig tartó sokkos állapot.

– A második az egyezkedés: „Alkudozunk Istennel, a Sorssal, hogy ha valahogy mégis lehetséges, hogy ne történjen meg, akkor mi mindent megteszünk majd…” Irreális, torzult valóságészlelés jellemzi ezt a rövid fázist.

– A harmadik a düh. Haragszunk a Világra, az orvosokra, nem ritkán az eltávozottra is, hogy itt hagyott minket. Az önvád, öngyűlölet is erős ebben a hosszú szakaszban.

– A negyedik az elkeseredés. A harag szomorúsággá enyhül. Önmarcangoló, befelé fordult stádium ez. Elemezzük az elhunyttal való kapcsoltunkat, gondolatban elbúcsúzunk tőle. Kívülről a depresszióra emlékeztet ez az állapot, ami hónapokig is eltarthat, de egyre enyhülő jellegű.

– Az ötödik az elfogadás.

Egy lezárult gyászfolyamat végére a továbbélők átrendezik az életünket. Beépül a hiány. Az elvesztett személy felé már nem táplálnak indulatokat. Nem része a hétköznapoknak a halállal való foglalatosság. Halottak Napján békésen, talán egy csendesen elmorzsolt könnycseppel emlékezünk elvesztett szerettünkre.

Aki egy év, a „gyászév” letelte után is dühöt, intenzív szomorúságot, bénító letargiát érez, ha veszteségére gondol, jól teszi viszont, ha felkeres egy szakembert.

 

Rekvényi Katalin

További tanácsokért, terápiás segítségért keressen: ITT

Vissza a bloghoz

Véleményét szívesen várjuk!