Fröccstörténelem

froccs

froccs_leadFóton, Fáy András házában 1842. október 5-én született meg a fröccs. Miért is nem ünnepeljük meg e nemzeti ital születésnapját minden évben?

A történelmi órák, pillanatok részese volt a gyenge gyomrú Vörösmarty Mihály költő, a buborékokban gazdag újszülött névadója, a nyelvtudós és drámaíró Czuczor Gergely, s unokatestvére, a fröccs nemző-, és szülőatyja: Jedlik Ányos, az inga és a dinamo feltalálója.
Jedlik a partira magával hozta új találmányát, a szódásüveget. Ő maga sem bírta a fanyar borokat hígítás nélkül, és megmutatta barátainak, miként segít a dolgon. Látva a gyöngyöző italt, Vörösmarty, a költő így kiáltott:
– Spritzer!
Majd magát kijavítva ezt mondta:
– Túl németes. Legyen inkább fröccs!
– Fölfelé megy a borban a gyöngy, /Jól teszi, / Tőle senki el jogát el,/ Nem veszi…” – így énekelte meg egyik nemzeti italunkat nemzeti imánk, a Szózat költője Fóti dal című versében.

froccsA fentiekből kitűnik, hogy a fröccs szülőatyjai nem arra gondoltak, hogy a nem olyan jól sikerült borokat vizezve-kihűtve itassák meg széles körben, hanem, hogy a borivás élményét megmentsék a szódával a gyöngébb gyomrok számára is.
A szóda elterjedése után azonban menthetetlenül megindult a folyamat, amely a hibás és kevéssé borok attraktív fröccsként fogyasztását idézte elő általánosan.

A hetvenes és nyolcvanas évek a mennyiségi alkoholfogyasztás bűvöletében élt, a fröccs is a szaporítás eszköze volt. A kilencvenes években a borfogyasztást és a fröccsfogyasztást is visszavetette a tablettás és a más módon pancsolt borok elterjedése. A szikvízgyártás visszaszorult az egészségesebbnek tartott és a vendéglátóiparnak nagyobb hasznot hozó, az üzleti forgalomban könnyebben kezelhető ásványvizekkel szemben. A fröccs- és szörpdivat azonban egyre több szódagyártó családnak, üzemnek ad munkát, mivel egyöntetű a vélemény a fröccs szódával az igazi!

A második évezred első évtizedének végéig tartotta magát makacsul az előítélet is, hogy a szódával hígított bor bizonyára hibás, és gyengébb minőségű, mint, a szódát nem látott társak, illetve, hogy szentségtörés jó borba szódát spiccelni. Pedig az igazság az, hogy míg mi magyarok, a jó bort becsüljük, talán nem tudjuk, milyen jóízűek, értékesek, borainkhoz méltók a vizeink. Ha tudnánk, Párizsban milyen vizet hoznak ki pompás borokhoz a kiskocsmában, bizony nem lenne rossz szavunk a szódásüvegről, sem a vízről, de még a fröccsről sem. Örülnénk, hogy olyan vidéken élünk, ahol nem csak a bornak, de még a víznek is jó íze van, és nincsen szaga.
A legutóbbi években a fröccsözés kultúrája újra felfelé ível. Tisztelettel emlékezik meg az új korszak a régi fröccsarányokról, és a legjobb borbárok újabb, most éppen nőiesnek számító fröccsökkel (levendulás, málnás, bodzás) is gazdagítják a fröccsrepertoárt. A korszak fő törekvése, hogy bármilyen ételből-italból – akár a fröccsből is – bármilyen áldozatok árán, minden technikai és egyéb tudást, optimális alapanyagokat, eljárásokat bevetve bemutassa a tökéletes minőségű verziókat. Így Vörösmartyék nyomdokain járva a legjelentősebb borbárokban nem félnek egészen jó borokba nyomni sem a buborékot, sőt büszkén meghirdetik az ilyen alkalmakat, és közönséget toboroznak a fröccsszeánszokra.

Folyt. köv., ahol megismerkedünk a fröccs fajtáival egy fröccsszótár segítségével.

Ezüstujj

Véleményét szívesen várjuk!