Fenyőt elő a zsákból!

Csupa csipke ruháikban ott álldogáltak kis unokahúgaim a karácsonyfa körül, meresztgették szemüket, óvatosan megérintették a tűleveleket.

– Igazi fenyő! Szúrós fenyő! De jó illata van! És milyen szép – lelkendeztek. Náluk ugyanis, s mind, amerre jártak, csupa műfenyővel találkoztak. Újdonság volt hát számukra a mennyezetig ágaskodó ezüstfenyő a szobában.

– Mi környezetvédők vagyunk, nem vágunk ki fenyőfát – magyarázta nekem a kisleányok közül a legnagyobbik. S ezen hosszan eltűnődtem. Legelébb kedves barátom jutott eszembe, a főerdész, aki büszkén mutatta nyáron az erdészet fenyőcsemete-kertjében cseperedő fenyőféléket, mint egyik fő bevételi forrásukat. Eszembe jutott a környezetvédők egyik alapítványa, akik cserepes fenyőket adnak “bérbe”, hiszen az aszfaltrengetegben ugyan mit tegyen, aki töves fácska vásárlására adja a fejét? Így az ünnep után a fák visszaválthatók, s a fagyok elmúltával óvodák, iskolák kertjeiben találnak új lakóhelyre.

A műfenyő, az tényleg praktikus lehet. Nem hullik, szenteste nem kell farigcsálni, formája épp olyan, amit egy fenyőtől elvárunk: nem csámpás, derék, sudár. És – bár messziről szakasztott más az igazinak – mégiscsak műanyag, nincs illata sem. Ahogy környezetemben tapasztaltam, a drága műfenyő beszerzése nem is hosszú távú beruházás, mert 3-4 évenként a legtöbb család megunja, s lecseréli. Bár olyanról is hallottam, aki amúgy feldíszítve, zsákot borít rá, s így várja a padláson teljes glancban szerencsétlen a jövő karácsonyt. Akkor aztán csak zutty, le a zsákot, s már jöhet is az angyal… ha meg beporosodik, le lehet zuhanyozni…

fenyoDe hol van akkor a fenyőválogatás izgalma? Jó lesz-e, tetszeni fog-e a gyerekeknek? A fenyőállítás, díszítés öröme, amikor a hidegről behozott fa felmelegedvén csak úgy ontja magából a finom gyantás erdőillatot? Maga a látvány is örömet áraszt, amint ott áll, sudáran s méltóságteljesen, széttárva ág-karjait, mintha szólna hozzánk: itt vagyok, megérkeztem hozzátok a természet öléről, hát ékesítsetek föl kedvetekre, hadd teljen bennem még több örömötök!

S ha vízkereszt körül napjában kétszer is kell seperni a lehullott tűleveleket, azt sose bántam. Nem mondom, néhány napig üresnek tűnt a szoba nélküle, amikor lebontottuk, s fájó szívvel a komposztra vittük. De tudtuk, ott is jó helyen van holtában, akárcsak apróra nyesett ágai az eperágyásban.

Hogy ki, hogyan ünnepli a karácsonyt, milyen fenyőt választ, szíve joga eldönteni. Mi akkor is maradunk az “igazinál”, az illatos, esetenként potyogós tűlevelű fenyőnél. S élvezem, amint az erdő az ünnep közeledtével elkezd egy kicsit beköltözni a városba, adventi koszorúban, kopogtatókban, asztaldíszekben ölt testet.

Kedves Blogolvasók, ha kedvelik a természetes és különleges dolgokat, nézzenek körül a Rózsakunyhóban: biztosan találnak olyan ajándékokat, amelyek kedvükre valók: különlegességek, különleges embereknek. Mazsolázzanak közülük, és ne feledjék: a készlet limitált, érdemes mihamarabb megrendelni!

 

Halmos Monika

www.rozsakunyho.hu

Vissza a bloghoz

Véleményét szívesen várjuk!