Ehhez pofa kell!

ehhezindexVagy kofa, ha úgy jobban tetszik. De valójában sem így – sem úgy nem tetszik igazán. Mert „olyan sértő”.Több okból is.
A piac az a hely, ahol – jobb esetben – olcsóbban vásárolhatunk jobb minőségű élelmiszereket, mint a boltok többségében.
A piac az a hely, ahol – rosszabb esetben – drágábban vásárolhatunk jobb minőségű élelmiszereket, mint a boltok többségében.
A Rettenet Piaca meg az a hely, ahol drágábban vásárolhatunk rosszabb dolgokat, mint bárhol másutt. Ez utóbbiról majd legközelebb, most nézzük  inkább az előzőt, a másodikat, mert oda jutottunk. Ez lett ugyanis általánossá mára sok helyen, sajnos.

ehhez1Pedig nem így indult. Sem az érzés (öko és öntudatos), sem a gondolat (“támogassuk a hazai termelőket”), sőt a tradíciók sem erre engedtek következtetni, amikor ismét lendületbe hoztuk a régi, klasszikus piacokat, amelyekből a szocialistának nevezett egykori rendszer minden városában vagy falvában volt egy elevenen működő, ahová bárki kivihette a terményét vagy a termékeit. Mi hoztuk ismét lendületbe (még sajnos nem az összest), mi népszerűsítjük, és mi nevezzük újabban termelőinek is ezeket a helyeket, mi forszírozzuk, generáljuk,  inspiráljuk mindezt. Mi, a vásárlók.
Abban bízva, hogy a pénzünkért nem csak jobbat, hanem talán egy kicsivel többet is kapunk majd, mint másutt, lévén a termelői piacok nem nehezítik a „beszállítók” (gazdák) sorsát számukra 30-40-50% körüli hasznot generáló olyan többletterhekkel, amiket a kereskedelem általában a  termelői árakra terhel.

Talán több jut majd nekünk is a termelői piacokon, gondoltuk.

Aztán egy frászt (pofont)!

Nem a minőséggel van a gond. Ahogy egykor az „öreg”  (Kádár) mondta: krumplileves az legyen krumplileves, és a termelői piacokon ezzel nincs is semmi hiba, itt a krumplileves az krumplileves: a házikolbász házi kolbász, a kiskerti gyümölcs kiskerti gyümölcs, a kevés kivételek egyike talán a tojás, az sokszor nem az, aminek mondják, de erről majd a Rettenet Piacában.

Itt az ár a nagyon sértő. Mondhatni rettenetes.

ehhez2A termelők többsége ugyanis lényegesen többet kér el a portékájáért, mint amennyit a boltok a maguk kereskedelmi, szállítási, adó, csomagolási és  a kutya tudja, miféle terhekkel terhelt élelmiszereiért kérnek.
Ez a bibi. És ez a bibi nem kis probléma. Ehhez méretes pofa kell, vagy túlfejlett üzleti érzék. Vagy mindkettő.

Megteszik, mert megtehetik, mondhatnánk. Mondhatjuk.

Megtehetnék azt is, hogy nem adják drágábban, mint a boltok, de erre az a válaszuk, hogy náluk jobb a minőség, és veszik ennyiért is, vegyünk „kutyagyárit” ha nem tetszik…. nem tetszik. Sok esetben a stílus sem.

Tényleg vegyünk inkább „olyat”?

Ne. Egyelőre.

Alkudjunk. Bátran, keményen, pontosan érvelve. Cseppet se szégyenkezzünk, ők sem restelkednek irreális áron árusítani.
Mást nem igazán tehetünk: tiltakozzunk jó hangosan a pofátlanság ellen. Én gyakran kérdezek is:
– Megismer?
– Mert, ki maga? – kérdeznek vissza ilyenkor általában.
Én vagyok a vásárló, akiből ön él, és bizony közeledik az a nap, amikor vissza fogok térni a boltokba piaci napokon is, és akkor majd a kofák  megehetik a malacukat…

Klacsán Gábor

Véleményét szívesen várjuk!