Egy szülinap Mauritiusz jegyében

mau_leadZéliának, belga barátnőmnek december 29-én van a szülinapja és mivel tudta, hogy a karácsonyt Belgiumban töltöm, meghívott a partijára. A mottó ezúttal: Irány Mauritus volt!

Az est

– A mindössze 1 millió lakosú Mauritius egy kicsiny szigetállam az Indiai-óceán közepén (Madagaszkártól 900 kmre). Míg az ország fővárosa Port Louis sűrűn lakott, (katedrális, templom, pagoda, mecset fehér homokos tengerpart) addig a déli rész szeles klímája miatt majdnem teljesen lakatlan, de az egész sziget talaja olyan termékeny, hogy egyes helyi termékek csodaszámba mennek, mint a szuper-gigantikus chou-chou (körtéhez hasonló gyümölcs) vagy a mini ananász. A mauritiusi gasztronómiában kiválóan nyomon követhető a sziget történelme, mely az idevándorló népcsoportoknak köszönhetően különös egyvelege lett az arab, indiai, fekete afrikai, és európai konyhának – így kezdte Zélia a mauritiszi estet, amikor mindnyájan körülültük az ebédlő asztalt.

Port Louisban, ahol közvetlenül a citadella mellett laktunk, minden reggel az éttermekből felszálló ínycsiklandó illatokra ébredtünk. Az utcára kilépve aztán az árusok friss kókusztejjel kínáltak, vagy chili paprikával és cukorral bevont gyümölcsökkel, de a currys és csípős tortillákból, na, meg a kínai sült tésztákból is óriási volt a választék. Mauritiusz étkezdéi a sziget élővilágához hasonlóan meseszerű voltak, szóval mindegy volt, hogy egy helyi büfébe tértünk be vagy valamelyik etnikus vendéglőbe, mindenhol kedvünkre válogathattunk az ételek között. Egy biztos, hogy mi egy kedves mauritiuszi stewardes, Romila tanácsát megfogadva, nemcsak a hotel környékét fedeztük fel, de az egész szigetet, gasztronómiai különlegességeivel egyetemben – mondta Zélia, aki férjével Jannal Maurituszban töltötte tavaly a mézesheteket.

Ezután a rövid ismertető után Jan rátért az asztalon sorakozó ételek történetére:
Az első aperitifünk a dholl puris. A legjobbat a Dewa in Rose-Hillen ettük (könnyen megtalálható, a Rose-Hill nevét kell csak megjegyezni és bárki megmondja, hogy merre van), de egyébként a sziget összes vendéglői egységében kapható volt. Ez az étel tulajdonképpen az indiai lapos kenyérhez, a paratha-hoz hasonló, mert mint a neve is mutatja az indiai emigránsok terjesztették el, akik mivel Mauritiuszban nem találták meg a hozzávalókat, azzal helyettesítették, amiket itt találtak. A végeredmény egy vékony, pitához hasonló lapos kenyér lett, amit sárgaborsókrémmel, babpürével és persze curryvel, atcharral (savanyú szósz mustár, méz, mangó és egyéb ételízesítők keveréke) és chutney-val kínáltak (mindenki kapott egy puriszt, finom volt).

A purisz után a másik kedvencünk a gajak volt, ami nem egyéb, mint a spanyol tapasz mauritiuszi változata.

– Általában zsírban sütve árulták, de láttunk motorosokat a tengerparton, akik a csomagtartójukból osztogatták, az utcai árusok viszont a piac közelében vagy az országút mentén árulták. Kipróbáltuk a samoosas-t, a gateau aubergine (sült padlizsántorta), manioc goujons (sült cassava manióka) és a gateau patat-át (sült krumpli tortát) – mondta Zélia miközben a sült padlizsános tortácskákat körbeadta.
Az indiai konyhát kipipálva aztán rátértünk a kínai gyorsbüfés ételekre – vette át a szót Jan. – A legjobb dim sumot a First Restaurant-ban ettünk Port Louisban. Ott a tipikus dim sumot mauritiuszi módra, tigrisrákkal és taro gombóccal tálalták.

A vendéglős elmesélte, hogy a mauritiusziaknak is megvan a saját dim sumjuk, melynek neve boulet – (golyó) ezek a tészták halból, tigrisrákból és chou-chou-ból, zöld körte alakú zöldségekből állnak (lsd a képen). A boulet gőzölik, majd a hallevesbe téve betétként fogyasztják sok-sok chilivel.
Vindaye (halétel)
A következő kedvencünk egy halétel volt (indiai neve vindaloo). A fehér húsú halat fokhagymával, mustárral, gyömbérrel, kurkumával és hagymával ízesítették, (zöldségtál is volt hal helyett, hasonlóan fűszerezve), rizzsel, lencsével, savanyú uborkával és chutney-val körítve szervírozták (ez volt Zéliáéknál a főétel fehérhúsú tőkehalból), én azonban egy számunkra szokatlan, vanília ízesítésű hal receptjét is elkészítettem ma vacsorára.
Tea, rum és vanília
Az ételdegusztálás után az ital “szeminárium” következett. Zélia átadta a szót a szakértőnek, Jannak.

– Nos, miközben a mauritiuszi rumot nem lehet egy lapon említeni a Reunion szigeteki vagy Karib tengeri rummal, a szigeten mégis van három kiváló rumpároló: St Aubinban, Chateau Labourdonnais-ben, Chamarelben. A 3 közül a harmadik, a leghíresebb a Rhumerie de Chamarel, mely a tölgyfahordóban érlelt duplán desztillált díjnyertes rumjával messze megelőzi a másik kettőt. A mauritiuszi rum általános jellemzője az volt, hogy a melasz helyett a cukornád levével érlelt, majd különböző ízekkel -vanília, kávé, kumquat, citrus gyümölcsökkel teszik vonzóbbá a nem szenvedélyes rumfogyasztók számára is. Ilyen volt pl. a petit rum puncs, friss, zöldcitromlével. Zéliának a Ti rum puncs ízlett, nekem meg a kávéízű, így vettünk is egyet belőle – mondta Jan miközben Zélia körbekínálta az abszolút cukormentes, tiszta rumot.

A rumkóstolás után a Bois Cheri tea-ültetvény következett, ahol életem legszenzációsabb fekete teáját ittam, mert a Sri Lankából exportált ceyloni teával és a Dél-Afrikából hozott vanília aromával keverve, a végeredmény egy selymes fekete, igazi erős vanília aromájú tea lett. (Egyetértően bólogattunk teaszürcsölés közben). Ezen a teaültetvényen tudtuk meg, hogy az olcsó vanília, amit a turistáknak árusítanak a mauritiusi piacokon és a souvenir boltokban, nem helyi termék, hanem egy gyenge minőségű vanília Madagaszkárról. Az egyedüli hely, ahol az igazi mauritiuszi vaníliát árusítják, az St Aubin. Nosza rajta, ha már Maurituszban vagyunk, hát azt is látnunk kell –gondoltuk – és kiváló ötletnek bizonyult, mert St Aubinben egy csodálatos kis vanília ültetvény és rumüzem működött (a kávés rumjuk utánozhatatlanul finom volt). Először bekukkantottunk a Vanília Házba, majd megcsodáltuk a virágzó ültetvényeket (nem tudtam, hogy a vanília is egy orhidea), sőt, még be is fizettünk egy vaníliás vacsorára (csirke vaníliás szósszal és vaníliás creme brulee-ra), csak azért, hogy a régi villa teraszáról gyönyörködhessünk a mauritiuszi Édenkertben.

Az utolsó nap búcsúzóul betértünk a Bois Cheri kávézóba egy cuppa-ra (cup of tea) – egy csésze teára, melyhez kísérőként mindketten kaptunk egy – egy teával aromásított desszertcsodát, Jan egy fekete tea szorbét választott, én meg egy papayás panna cottá-t, amit zselatinosított teakockákkal szolgáltak fel (Zélia olyan citrus szorbéval remekelt, hogy Heston Blumenthal a mennybe ment volna)

Chamarel ültetvény Ti puncs receptjei:

Hozzávalók:

3 cl fehér rum, 4-5 cikkely lime, 2 ek barna cukor, jég

A lime-ot, meg a cukrot tegyük egy koktélos pohárba, dobjuk rá a jeget, majd öntsük rá a fehér rumot.
Vanília likőr: 4 cl vanília likőrt öntsünk egy pohárba, adjuk hozzá a jégkockát végül a likőrt (a likőrt a kávéba is beleönthetjük)

Kávé likőr: 3 cl kávé likőr, menta krém, tejszín
Öntsük a kávé likőrt a poharunkba, adjuk hozzá a mentakrémet majd a felvert tejszínt

Pina colada: 4 cl kókuszlikőr, ananászlé, kókusztej
Először a kókuszlikőrt öntsük a pohárba, majd az ananászlevet, végül a kókusztejet.

Mandarin likőr: 4 cl mandarin likőr, jégkocka, naranancslé, ananászlé, angostura keserű
Először öntsük rá a pohárban elhelyezett jégkockákra a mandarin likőrt, majd az ananászt végül az angosturát.
Zélia vanília szószos kókusztejes tigrisrák receptje – eredeti mauritiuszi recept

Hozzávalók:

2 ek olíva olaj , 500 g nem előfőzött tigrisrák , 120 ml sötét rum, 200 ml tejszín, 1 vanília rúd húsa, 180 ml kókusztej, só, bors

Az elkészítése:

  1. Forrósítsuk fel az olajat és dobjuk bele a tigrisrákot pároljuk 3 percig csak addig amíg piros színre vált. Tegyük ki egy konyha papírtörlőre.
  2. Öntsük rá a rumot és adjuk hozzá a vanília rudat egészben majd pároljuk addig, hogy 2 evőkanálnyi lé maradjon.
  3. Keverjük össze a kókusztejet és a tejszínt és a felét öntsük rá a rumra.
  4. Kaparjuk ki a vaníliából a húst.
  5. Sózzuk, borsozzuk
  6. Dobjuk vissza a rákot a szószba és 1 percig főzzük a szószban.

A mauritiuszi helyi sör a díjnyertes Phoenix volt (különböző világversenyeken nyert), mely Jan szerint a frissítő hatású láger sörök csoportjába tartozott, ami mindenhez jól esett neki, csak magában, vagy halakhoz, húsokhoz, de főként akkor, amikor a naplementét bámultuk a tengerparton.

mau

Spajzgirl

Vissza a bloghoz

Véleményét szívesen várjuk!