Főoldal Recept Az egyáltalán nem sült bolond müncheni fagylaltos

Az egyáltalán nem sült bolond müncheni fagylaltos

101
0

M1Az angoloknál létezik egy mondás, hogy “As mad as a hatter”, ami magyarra fordítva nagyjából azt jelenti, hogy sültbolond (a 18. században az angolok a nevetségesen magas kalap viselőjére értették, mellesleg ők terjesztették el).

Nos, hogy ez a mondás tetszett-e meg egy müncheni, cilinder rajongó, business szakos egyetemistának anno 10 évvel ezelőtt, nem tudom, de nekem elsőre ez ugrott be, amikor megpillantottam a Der Verrückte Eismacher (Sült bolond fagylaltos) tulajdonosát, Matthias Münzöt.
Az Alice Csodaországban mintájára designolt fagylaltozóban a bolondgomba asztalok között, cilinderrel a fején görkorizó Matthias, széles mosollyal az arcán üdvözölt.

M3

A semmi stressz csak önfeledt eufória, mert imádom amit csinálok szinte csakúgy sütött róla, sőt mi több még elektromos vibrálást is éreztem a levegőben. Lehet, hogy a jókedv csak álca volt, de később, amikor elmesélte karrier történetét, is egy kiegyensúlyozott emberről kaptam közelképet. Mert Matthias már az egyetem utáni útkeresés során tudta, hogy olyan állást szeretne, ahol mindig viselheti a kürtőkalapot. Az első főnöke azonban ezt nem díjazta, így úgy döntött, hogy akkor talál magának egy olyan pénzkereső elfoglaltságot, ahol kiélheti kalapmániáját is. Így született meg a Der Verrückte Eismacher fagyizó ötlete, melynek eredeti koncepciója az volt, hogy különleges, máshol nem található ízű fagylaltokkal kergesse őrületbe a hideg gyönyör szerelmeseit.

A másik ihletet adó dolog az Alíz Csodaországban című gyermekkori kedvenc volt, ahol láss csodát van egy cilinderes fehér nyúl, meg a Kalapos, Április Bolondja, Szív Királynő, Szív Király, Hercegnő, Ál-teknőc, Egér és Griffmadár. Az álom valóra váltása tökéletesen sikerült, mert a közepes nagyságú fagyizó falain a könyv minden szereplője életre kel. A szinte összes érzékünket birizgáló, szuper színes dekó (pozitiv értelemben) ráadásul még étvágygerjesztő hatású is. Szóval miután Matthias kérdéseimet gyorsan megválaszolta, átadott minket egy kedves, fagylaltkimérő lánynak, aki nagy türelemmel várt, amíg velem tartó barátaim is kiválasztották a nekik tetsző fagylaltot. Én csak 1 gombócot kértem, mert nem voltam annyira merész és bevállalós, mint a barátaim, így csak az epres-bazsalikomost akartam elsőre kipróbálni, pedig csábító volt az Oreos, Cookies és a Rocher csokis fagylalt, nem beszélve a sörösről és a pezsgősről.

M5

Félix vérbeli müncheni lévén a körözöttes-sajtos ízűt kérte, amit később megkóstoltam és azok után tényleg “super awesome volt, meg mindjárt eldobom az agyam, meg nem hiszem, hogy most sajtos fagyit nyalok!”-őrjöngését helyén valónak találtam, mintahogy a fagyival való szelfizését is. Nos nekem kóstolás közben, mert persze megkínált egy nyalattal, a Bogoly Berti Mindenízű Drazsé kollekciója jutott azonnal eszembe a Harry Potterből, (szerencsére nem volt fülzsír, hányás és kísértet ízű fagyi), de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt jó.

Az olasz Giuseppe rendhagyó módon a glühweines-forralt boros fagyit lájkolta, de a harmadik, volt chichesteri tantársamnál a parmezán és lasagna ízű egy kicsit kiverte a biztosítékot. Mégis mielőtt őrjöngeni kezdett volna felmutattam a fagylaltozó cégtáblájára, mire egyetértően bólintott, hogy végülis a fagyi totál illett a névválasztáshoz. (Jó üzletpolitika egyébként, hogy bármilyen fagyit rendelünk, mindig megajándékoznak egy extra nyalattal kedvcsinálónak). Félix barátomnál, akinek a legfőbb ismertetőjele, hogy minden újdonságra nyitott és megfordult München szinte összes szórakozó helyén, vendéglő egységében, mégis amikor Matthias ismét mellénk gördült és megkérdezte, hogy megkóstoltuk-e a fasírt ízű fagylaltot, láttam, hogy fennakadt a szeme.

Másnap persze a férjemmel is vissza kellett menni az Őrült fagyizóba, mivel ő is részese akart lenni a müncheni fagyi csodának. S amikor szokás szerint a pult előtt vergődtünk egy darabig, hogy- most a Mozart-Kugelnest, vagy az extra rózsaszirom ízű pezsgőset, vagy inkább a sajtburgerest részesítsük-e előnyben?- tanakodás után én végül egy gombóc citromost kértem, meg egy gombóc pisztáciást. Rögtön megállapítottam, hogy jól döntöttem, mert a citromos pont olyan volt, ahogy szeretem (nem próbálták meg a cukorral ellensúlyozni a savanyú citrom ízt).

M4

A férjemnek meg az Augusztiner sörös jött be, de nagyon, mert nemcsak hűsítő volt, de tényleg erős, karakteres sörízű. Később, már amikor az Odeon platz felé masíroztunk megállapítottuk, hogy Matthias, akit időközben átkereszteltünk a német Heston Blumenthalra, angol dandy cilinderében (a fagylalt menü ajánlat is egy kalap táblán díszeleg, a jégkocka tartó bödön is fagylalt alakú stb), lila nadrágjában, leopárd mintás, hegyes orrú cipőjében, tényleg úgy nézett ki, mintha az Alíz Csodaországban mesekönyv valamelyik lapjáról lépett volna le, de a külcsíny mellett, ami sokkal vonzóbb volt az a lelkesedése, és az, hogy mennyire “őrült” komolyan veszi a businessét. Külön díjaztuk, hogy nagy sikere ellenére sem emelte meg az árait (1 gombóc fagyi 1.50 EU-ba kerül).

M2Amikor az élmény hatása alatt mindezt este elmeséltem belga fagylaltkészítő tanáromnak, Benjaminnak, ő csak legyintett a skype másik oldalán, majd jellegzetes, mély basszus hangján azt mondta, hogy- “Ma chére Sylvie, karrierem során én már kipróbáltam bacon sonkást, avokádóst, homáros-halas fagyit, amik olyanok voltak, mintha egy aszpikos hidegtálat csúsztattam volna le a torkomon, de szerintem mondd meg annak az őrült barátodnak, hogyha sokáig benne akar maradni a bizniszben, akkor inkább a champagne-málna, sorbet irányvonalat erősítse, mert egyre több a se tej, se zsír, se tojás fazon a világon”. -Benjamin- mondtam erre- persze átadom majd Matthiasnak az üzenetedet, de tudod mit, ha legközelebb Münchenben jársz, elmegyünk együtt Matthiashoz és akkor személyesen megoszthatod vele üzleti tapasztalataidat, mert ha hiszed, ha nem, nekem ez az őrült fagyizó dolog igenis új volt a nap alatt..

LEAVE YOUR COMMENT

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.