Articsóka első nekifutásra

art_leadBudapesten kérdezték tőlem, miért nem írok az articsókáról, hiszen jó lenne, ha elterjedne, nagyon értékes hatóanyagokat tartalmaz, s még ízletes is. Ígéretet tettem, magamban pedig szégyenkeztem: ezek szerint, ha Genovában élek, már kellett volna főznöm articsókát. Hűha!

Pár hétig ültem az ígéreten, míg egy reggel az üzletben megjött a kedvem. Anélkül, hogy tudtam volna, hogyan kell válogatni, megvettem hat fej articsókát. Csak utána kezdtem otthon szörfözni olasz oldalakon, hogy receptet keressek. A csípős-fokhagymás-petrezselymes változat tetszett meg.

 

Hozzávalók két személyre, könnyű főételnek:

Articsóka 6 fej, fokhagyma 2-4 gerezd (ízlés szerint), szárított erős paprika 2-4 szem (ízlés szerint), petrezselyem 1 marék, olívaolaj, só tetszés szerint

artUtánanéztem annak is – amennyire lehetett – hogyan kell megtisztítani, előkészíteni. Ez a termés az őszi vetésből születhetett, mert itt Olaszországban évente kétszer termesztik – a természetet némileg megerőszakolva. Jó nagy tüskéi vannak, de veszik, viszik, eszik, szezonja van, miért ne sikerülne nekem is? Nekiláttam. Mire ráéreztem a helyes tartásra és fogásra, már kétszer úgy beleszúrta centis tüskéit a tenyerembe, hogy majd kivágtam az egészet a kukába. Aztán lehiggadva levágtam a csúcsáról a tüskés levelek közel felét. Lefejtettem az oldalsó kemény leveleket. A szárából csak durván 6-7 centit hagytam meg. Félbevágtam, s a fejet szemből nézve a vágott oldalról, kivágtam a bajuszát – mintha a fejecske nevető száját vágnám körbe. Ez a rész olyan szálakat tartalmaz, mint a pongyola pitypang pihéi, úgyhogy határozottan és mélyre kell metszeni. Utána hosszában felszeleteltem, és úgy döntöttem – mivel ezt egyik receptben sem olvastam – hogy gőzben párolom. Azt gondolom, így a sok híres antioxidánsból és hatóanyagból csak több marad benne, mintha kifőzném azokat belőle, nem tudom, igazam van-e.

art2Pároltam úgy 20 percig, majd megszurkáltam. Úgy tűnt, puha. Megkóstoltam így, teljesen natúr állapotban: azok közé a zöldfélék közé tartozik, melyek élvezeti értéküket nagymértékben az ízesítésnek köszönhetik. Ezután olívaolajon megfuttattam a fokhagymanyomón átpréselt fokhagymát és a felaprított erős paprikát, míg sisteregni kezdett, és előbújt az illata. Akkor rádobtam az articsókát, s mikor az átmelegedett és az olaj újra sisteregni kezdett, rászórtam a petrezselymet. Nagyon gusztusos és finom illatú volt. Focacciát szeleteltünk fel, plusz sajtkrémes pirítóst készítettünk hozzá. Pár falat után rájöttünk, mit hibáztam. A felső kemény levelekből nem fejtettem le eleget, szemem és tapintásom becsapott, hiányzott a tapasztalat, mert néhány levél rágósan rostos maradt. A másik kellemetlenség, amire vonatkozóan semmiféle utalást nem olvastam sehol: az egyik szár darabjai keserűek voltak. Nem tudom miért, a vásárlásnál és az előkészítésnél egyformának tűntek; legközelebb jobban megvizsgálom a szárakat, hátha rájövök valamire.

Summa summarum: az ízek kellemesek voltak, de még nem döntöttem, veszek-e újra. Egyrészt nincs kedvem az új szúrós, rágós, keserű kudarcokhoz, másrészt viszont nem hagy nyugodni, miért nem sikerült jól a „tisztító műtét”. Ha olyan elterjedt és divatos, csak meg lehet tanulni a helyes előkészítést! Az okos ember más kárán tanul, mint tudjuk, így hát ne adják fel kedves olvasók, tanuljanak az én esetemből, és próbálkozzanak, mert tényleg finom és értékes zöldség! Ha nekem legközelebb jobban sikerül, azt mindenképpen megosztom Önökkel.

Vissza a bloghoz

Véleményét szívesen várjuk!