A Gyulai Kolbász Színház bemutatja

Ko1Igen, van ilyen, hogy kolbász színház. Gyulán akkora a kolbászkultusz, hogy még ez is kell.

 

A régi idők standup színháza a lagzi volt, ahol a vőfély tolta a poénokat. A kolbász színházban az a felállás, hogy két mesterszakács ( Brindás János és Hajduk Zoltán) főz, sőt a friss húst a helyszínen töltik bélbe, Hunyadvári József vőfély pedig szóval és ételell-itallal tartja a teraszon a közönséget.

Amikor megérkezünk a gyulai kertesház udvarára, pálinkával, borral és Brindás papa túrós-kolbászos pogácsájával fogadnak minket.
Az asztalon mindenki előtt tányérka angolszalonnával, gyulai füstölt kolbász szeletekkel, friss zöldséggel, friss házikenyérrel. Itt már tulajdonképp jól is laktunk, és mehetnénk meccset nézni a gyulai éjszakába, de persze, még most jön az attrakció.
Brindás papa rosztyóka levese érkezik nagy leveses tálakban. Tulajdonképpen köménymagos krumplileves tojással és kolbásszal, tejföllel behabarva.,ahogy a Békés megyeiek szeretik.

Túl vagyunk már nagyon sok pikáns poénon, szegény kolbász már minden lehetséges szerepkörben előkerült, szerencsére csak verbálisan. A másik asztalnál székelyek ülnek, Csíkból jöttek, a vőfély szeretné hinni, hogy ők jobban értékelik ezeket a poénokat, amelyeken szerintem harminc éve sem lehetett nevetni. De persze ők sem, csak ő olyanok, hogy úgy tesznek, mintha azon nevetnének, pedig máson nevetnek, mi meg „laposországiak” próbáljuk terelgetni a vőfélyt, hátha olyasmi is van a puttonyban, ami még elmegy szódával.

Egy ponton végre elkezdődik a kolbásztörténet, méghozzá a Honfoglalásnál. Látszik, hogy a vőfély átolvasta a szakirodalmat, talált is arra utaló adatokat, hogy a lovasnomád ősök ettek bélbe töltött húsokat, persze nem paprikásat, mert a paprikával nekünk nem csak a nagy földrajzi felfedezéseket kellett megvárnunk, hanem a törököket is, mert tőlük vettük át a paprikát, amely előbb a szegény ember borsa lett, és csak később került be a nemesi konyhákba, és még későbben. A reformkorban lett a piros étel nemzeti étel, szemben a sápadt Habsburg-koszttal.
Bonfininek, a krónikásnak tudomása arról, hogy Mátyás király korában, a király udvarában kolbászt ettek a korabeli gazdag, mégis enyhe fűszerezéssel.

Ko2

A gyulai páros kolbász – paprikás, nem csípős – a tizenkilencedik század. második felében született meg, és 1910-ben már világsikert aratott a Brüsszeli Világkiállításon. Az est elején a legfiatalabb lányt elviszik a szakácsok valamerre, most kiderül, elkészítették az ő ízlése szerint való kolbászt is. Az est főfogása: négy friss húsból készült főtt kolbász: honfoglaló, Mátyás király kori, gyulai, és „leányka módra”. És hozzá párolt káposzta és krumpli. Nem muszáj mindent befalni a helyszínen, mindenki kap a végén doggy bages dobozt, és viheti, ami nem fért a pocakba.
Az nagyon jó kérdés, melyik ízlett a legjobban. Mindig az, amelyiket éppen ettem. De mostanában jobban kedvelem a „fehér kolbászokat’, és így talán a Mátyás király korából való ízlett a legjobban. És még vártuk a desszertet is, mert ahhoz is volt villa És az is (fehér) kolbász volt, szilvacsatnival. A poéntól nem mindenki volt ugyanolyan boldog, de én már régen ettem ennyi szép, tiszta friss húsból készült ételt.

 

Beóvakodtam a konyhára is Hajduk Zoltánhoz, aki már olyan Guiness rekordot is állított fel, aminek az volt a lényege, hogy száznál többféle kolbászt készítettek. Kezdte is mondani, hogy amikor levágják az állatot, akkor a hús él tovább, változik, és ha figyelünk, akkor ő maga megmondja, mi kell neki ahhoz, hogy finom legyen. Én még a halkolbász receptjét is meghallgattam volna, de addigra a társak, akik tudták az utat a szállodába, már eltűntek a gyulai éjszakában.

Véleményét szívesen várjuk!