A gyerekkor íze

zoldsegekKicsi voltam még, de nagymamám lassanként megkezdte háziasszonyi kiképzésemet. Nem volt az játék, amiért elcseréltem volna a közös bevásárlást, a „mi micsoda”-órákat a Lehel piac tarka forgatagában. Ötévesen már biztos kézzel választottam ki a legszebb és legolcsóbb tojást, paradicsomot, sárgarépát, rántani való csirkecombot. Akadt viszont olyan, amit megtanultam ugyan, de sosem tudtam megszeretni: ez volt az ételízesítő házi készítése.

Ipari mennyiségű sárgarépát, paszternákot, zellerzöldet, petrezselymet vásároltunk, hazacipeltük, és kezdődhetett a véget nem érő hámozás, felkarikázás, szárról lecsipkedés. Amikor egy-egy adag elkészült egy fajta zöldségből, óriási, lapos tálcára került az egész, amit előzőleg fehér selyempapírral takart le a Nagyi.

Kecses kézmozdulatokkal, szinte simogatva a répaszeletkéket, zellerfodrokat egyenletesen szétterítette, és usgyi, ki az egészet a tűző napra.  Pár nap alatt kész volt minden hozzávaló a házi ételízesítő alapkeverékéhez.

2uvegek

Akkoriban még tizedennyi autó járt az utcákon, így nyugodtan kipakolhattunk a harmadik emeleti balkonra, nem féltünk az ólommérgezéstől. Az alaposan megszárított zöldségek nagy dunsztosüvegbe kerültek, negyedrész sóval, evőkanálnyi szemesborssal, egy-két babérlevéllel elkeverve kész is volt az ételízesítő egész télre.

Amikor egy akkor egzotikusnak számító jugoszláviai nyaralásból a szomszédunk egy zacskó ajándék Vegetával érkezett haza – a Nagyi teljesen kiborult. Hogy már az ő régi, jól bevált receptjéből is ipari termék lett. Egy ideig még dacosan hámozott, szeletelt és szárított tovább. Amíg tartott az ajándék zacskóból, vegyesen került a levesbe, pörköltbe az ő ételízesítője meg egy kis Vegeta. Aztán a kis zacskó megjelent a közértek polcain is. Szerencsére.

Mert a nagyi addigra rájött: bolond lenne maga vesződni, amikor ez a Vegeta sokkal finomabb, önmagában is kiállja a próbát, nem szárad ki íztelenre – egyszóval átvette a főhelyet a spájzban. És mennyivel kisebb helyet, mint az a böhöm nagy befőttesüveg, amiben a saját készítésű ételízesítőt őrizte.

2vegeta

Idővel a Vegeta teljes győzelmet aratott: már nem márkanév volt, hanem az ételízesítő szinonímája. Amikor megjelent egy másik hasonló termék, a háziasszonyok akkor is azt mondták, „vennem kell vegetát, elfogyott”. Sokan persze az első tévedés után rájöttek: a Vegetát sosem lehet kis kezdőbetűvel írni.

Mert a titok az ízében rejtőzik, és az nem keverendő össze semmilyen más ételízesítővel. 

Véleményét szívesen várjuk!