A csoki jobb, mint a szex?!

csoki_leadBelgiumban a csokival úgy van az ember, mint Németországban a sörivással. Mindig jólesik. Étkezés előtt, után, kávé helyett, délután, ötórai tea idején, stb. Nos, ezt az életet adó afrodiziákumot a múlt héten Antwerpenben kortyolgattam nagy élvezettel, a Quetzal nevű csokoládé-tea-koktél-fagyi bárban.

Amikor beléptem a hangzatos nevű mexikói kávézóba-csokoládézóba (a quetzal, egy csodálatos szépségű madár, piros-zöld-kékszínű tollakkal) egymás után értek a meglepetések, mert az azték szobrok, perui szőttesek helyett egy indusztriál külsejű kávéház látványa fogadott.

csoki2Fényes, bordó színű bútorokkal, szürke, palából készült bárpulttal, de a süppedős, fekete szőnyegpadlón lépkedve később rájöttem, hogy a bár belső építésze nagyon jól ismerhette a színpszichológia elméletet, mert a fekete eleganciát sugárzott, a pirostól pedig állítólag az ételt-italt jobbnak és gazdagabbnak érzi az ember.
A kávézó totál tömve volt, de szerencsére belga barátom, Simon, az interneten előre lefoglalt egy helyet, így a fiatal pincérnő egyenesen a rezervált asztalunkhoz vezetett minket. Majd miután mindenkinek a kezébe nyomott egy itallapot, magunkra hagyott, hogy kellőképpen elmélyedhessünk benne.

A fedőlapon – A csoki jobb, mint a szex! – ötletes szlogen után, Madam du Barry és Casanova csokifüggőségéről olvashattunk pár sikamlós történetet. A Madam szerelmi vágyfokozónak tekintette, Casanova szívesebben ivott csokoládét, mint pezsgőt.
– Szóval tyerekek, mindenki saját felelősségére válasszon a jéghideg vagy tűzforró, mexikói italok közül! – mondta tréfásan a férjem. – De előtte olvassátok el a magyarázatot figyelmesen!
A csokis italok összetétele ugyanis rövid ismertetővel együtt fel volt tüntetve, mint pl. a három autentikus, azték eredetű klasszikusé.

Úgymint:
A champurrado nevű forró csokié, ami az atole nevű kukoricából kinyert, ősi indián italból, piloncillóval, golyó formájú barna cukorral édesített csokoládéból készült, fahéjjal ízesítve.
csokiEzzel szemben a tejate egy jéghideg mexikói frissítő ital volt, sok-sok krémhabbal, melyet főként vásárokon és népünnepélyeken fogyasztanak. Hagyományosan hatalmas agyagedényben készítik, kukorica, hamu, hámozott kakaóbab, mamey mag, kakaóvirág, cukor és coroso pálmamag hozzáadásával. A tejate-t, ahány ház annyi szokás alapon, minden háziasszony máshogy készíti el, a különbség a keverés arányán múlik. A klasszikus az, amikor a kukoricát ugyanannyi hamuval vízbe áztatják, megvárják, hogy a kukoricaszemek megduzzadjanak, majd kiteszik a napra szárítani. Ezután finomra őrlik, amiből egy sűrű keverék lesz, melynek a neve nicuanextle. A következő lépés, hogy a kakaóbabot nyílt tűz fölött bádoglapon pörkölik addig, amíg a héja fel nem fakad és könnyen eltávolítható nem lesz. Ezután megpirítják a kakaóvirágot, a mogyorót és a mamey magokat is. Majd a megpirított hozzávalókat lehűtik, finomra őrlik, és a kukoricamasszához adják. Ami ezután következik, nehéz kézi erőt igénylő munka, melyet az asszonyok meztelen felsőkarral végeznek, addig keverik-verik a masszát, amíg az ital felszínén dús hab képződik. A habot aztán egy ponton félretolják, és belekeverik a cukrot.


Folyt. köv., ahol a harmadik klasszikusról és más érdekességekről olvashatnak.

Spajzgirl

Véleményét szívesen várjuk!